Post date: May 21, 2013 4:05:30 PM
A 90-es években Hobónak az egyik rádióban volt egy késő esti blues-műsora, amit én rendszeresen hallgattam a kétdeckes Philips rádiós magnónkon. Komplett albumokat válogatott ki, amiket szünet nélkül adtak le, hogy fel lehessen venni kazettára. Akkoriban egészen lenyűgözött, hogy Hendrixék Stockholmban szokatlanul visszafogottan játszottak, mintha az operában kellett volna fellépniük.
Annyi év után ma a YouTube-on megtaláltam az egyik szám videofelvételét kitűnő minőségben. Közben utánanéztem, mit lehet megtudni a koncert hátteréről.
Az Open Culture cikke megmagyarázza a furcsa hangulatot. Az együttes tagjai között ekkor már jó ideje ellentét feszült, olyannyira, hogy itt már szinte egymásnak hátat fordítva játszottak. Hendrix az elején bejelenti: “Már vagy hat hete nem játszottunk közösen, szóval ma este csak jammelni fogunk, és meglátjuk, mi lesz belőle. Remélem, nem gond." A cikkben idézett Noel Redding mutat rá a másik fontos problémára: "Utáltunk Svédországban fellépni. Mindig ugyanaz volt a baj: nem tudtunk drogot szerezni. Rákényszerültünk arra, hogy ehelyett a pusztító svéd röviditalokat igyuk, és ez rányomta a bélyegét Jimi hangulatára is..."
Összehasonlításként bele lehet hallgatni a pár hónappal később "otthon", San Diegóban játszott Red House-ba, ahol a zenekar már csak karnyújtásnyira volt a feloszlástól - és másfél évre Jimi halálától. Ennek ellenére a szám itt a megszokott energiával szólal meg, Jimi is élénken kommunikál a közönséggel, sokan ezt az előadást tartják a legjobb verziónak. Gondolom, itt nem okozott gondot anyagot szerezni...