Újra hív a hegy

Post date: Oct 15, 2012 12:46:09 PM

Utoljára vagy három hónapja voltam biciklizni, mert eléggé elvették a kedvem a legutolsó túrák eseményei, úgy tűnt, teljesen másképp gondolkozom a dolgokról, mint a megszokott társaság nagy része. Ezért azóta szinte semmit nem mentem, mindössze a munkahelyemre járok be bringával. Múlt hét közepén nagyon határozottan eldöntöttem, hogy ezen a vasárnapon mindenáron megyek, lesz, ami lesz. Reggel elkezdtem készülődni, hogy biztosan el is menjek tekerni - hogy, hogy nem, az eső éppen akkor kezdett el esni, mikor már fel is voltam öltözve. Feltöltöttem a hátizsákomban garanciálisan cserélt víztartályt, kikapartam az olajsár egy részét a teleszkóp szimeringjei alól, felfújtam a kerekeket és eltettem a szükséges kellékeket. Rejtély, hogy Börzsöny térképet minek vittem magammal... 10 óra körül tudtam elindulni otthonról.

Az angyalföldi kerékpárút helyett a nemrégiben gyalogosan felmért "egérúton" közelítettem meg Újpestet - ez egy vasúti területen át vezető ösvény, amely a Szent László utcai vasúti átkelő mellett bukkan ki, innen a Madridi és a Dugonics utcán csaknem egyenesen el lehet jutni az újpesti hídig (kb 5 km Zuglóból). Aquincumnál a vasút déli oldalán vezet a Keled utca, az óbudai temetőnél át kell menni a sínek másik oldalára. Itt a Bécsi utat elkerülve a Tarhos utcán mentem az Ürömhegy oldalában, ez szinte pontosan a régi pilisborosjenői országúthoz vezet. Jenőre beérve a hátsó kerekem leeresztett egy tüske miatt, a helységnévtáblánál kicseréltem a belsőt, közben egy autó meg is állt, hogy megkérdezzék, kell-e sgítség. Sajnos úgy néz ki, a régi Acor alu pumpám nem lett az igazi az O-gyűrűcsere után se, nem lehet vele rendesen fújni a kereket (üresben megy a dugattyú vagy csak a löket végén fúj), nemsokára veszek egy újat. A Specialized külső visszarakásakor a gumi szálkás pereme elvágta az ujjamat.

A falu határában végre elhagytam az aszfaltot, és ráálltam a kék jelzésre. A Teve-szikla előtt végre használhattam a 2000 Ft-os összecsukható Obi marokfűrészemet, mert az útra dőlt egy fenyő, magával nyomva egy kőrist, aminek az ágai alatt alig lehetett átférni. Tanulság: legfeljebb karvastagságú ágakhoz jó a fűrész, annál nagyobbal nem érdemes próbálkozni. A penge hajlamos megszorulni, mert a fogaknak kicsi a terpesztése. Ilyen esetekben a vékony penge néha meg is nyaklik. Cserébe az eszköz könnyű, olcsó és kevés helyet foglal. Odafelé menet még megpróbáltam magam lebeszélni a Kevély megmászásától, de mikor a megfelelő elágazáshoz értem, gondolkodás nélkül elindultam felfelé. A sziklák alatti szakasz a szokásosnál is kövesebb volt, de a legnagyobb sziklákat kivéve több megállással végig feltekertem a nyeregbe. Ilyen helyeken nagyon hasznos lehet a minél alacsonyabb keréknyomás, természetesen a felütés és az oldalfal sérülésének a veszélye is megnő.

A Kevély-nyeregben senki se volt. A túloldalon a sárga jelzésen gurultam le - memo: erre se menjek többet, nem egy nagy élmény bringával. Az ösvénytisztítást folytatva ezen a szakaszon néhány keresztben fekvő törzset is odébbtoltam. Egyedül megemelni nem mindig egyszerű ezeket, de ha egy - nem korhadt - ággal nyúlok alájuk, meglepően könnyen elmozgathatók. Na de járok én még arra baltával is... Még a Mackó-barlang utáni lépcsősor kiálló végeit is elkezdtem visszavágni, de már kezdtem érezni a jobb karom, így inkább hagytam valamennyit a következő alkalomra is. Itt egyébként kellemesen felázott már a talaj; kifejezett sár nem volt, de a kerekek néha-néha megcsúsztak. A több hónap kihagyás + első lejtő + frissen javított defekt jegyében amúgy is óvatoskodva gurultam le. A csobánkai átkelésnél egy csoport túrabringással találkoztam, akik az egri várat keresték (ez volt a díszlet a filmhez). Itt már mitológiai köd lepte a tájat, de a java még hátravolt...

A Hosszú-hegyen csendes volt a táj, de már erre is sok kirándulóval találkoztam. Az idő ellenére nagyon sok ember volt kinn (30-40 emberrel biztos összefutottam az ösvényeken), talán mindenki megorrolt az időjárásjelentésre, ami szerint vasárnapra volt várható a jó idő... :) Szórakoztató volt látni, hogy míg én egész nap egy szál rövidujjú mezben és rövid bringásnadrágban voltam, minden gyalogos kabátot, pulóvert viselt. Nagy volt a kísértés, hogy Hosszú-hegy után a Pilis-tetőt is útbaejtsem, mert nagyon szeretek azon a szerpentinen menni felfelé, de tekintve, hogy az utóbbi időben gyakran kapcsolják le ott a "bűnös bringásokat" a hatóságok, illetve elfogyott a vizem is, begurultam Szentkeresztre. A főtéren megtöltöttem a víztartályt, egyúttal rájöttem, hogy ennél a típusnál a szívóka egyenes állásba fordítva elzárja a csövet. Ez különösen azért hasznos, mert így még véletlenül se lehet megnyomni és ezáltal akaratlanul kifolyatni a vizet. A kéken felmentem a kakashegyi erdészházakig, innen aszfalton mentem Fagyoskatonáig, majd a piros jelzésen fel Dobogókőre. Itt már alig 100 m volt a látótávolság, a köd meg sem mozdult, közben a fákról folyamatosan csepegett a víz. A felázott erdőtalaj miatt a bringa alsó része hamar kellemes avarszínbe öltözött. A fék minden újabb lejtőn megnyikkant a nedvesség miatt, de érdekes módon az első néhány méteren a bemelegedés után a hang teljesen eltűnt. Lehet, hogy mégiscsak számít az valamennyit, hogy nemrég lecsiszoltam a koszt a fékbetétekről?

Dobogókőre nagy élmény volt megérkezni. A büfétől pár méterre találtam egy templomot vagy szentélyt, és egy harangot, amit eddig nem vettem észre. Mivel összesen 500 Ft volt nálam, ennek megfelelően csak egy zsíroskenyeret ettem sok-sok lilahagymával (240 Ft). Bogrács is volt kirakva. Azalatt a 10 perc alatt, míg ott álltam (és nem fagytam meg), vagy 3 család vásárolt, tehát nem volt panasz a forgalomra. Fenn a kilátónál a nagy-nagy fehér semmi fogadott, a magyar zászló is kedvtelenül csavarodott a rúdra. Kitekertem a sípályáig, aztán az adó kerítése előtt a kék körön, majd a sima kéken gurultam le Vörösdagonyáig, az aszfaltútig. Nyár elején jártunk erre, azóta a Sikáros feletti erdőrészt az erdészet elkerítette a tölgymagoncok zavartalan fejlődése érdekében (?). Jobb híján Szentkereszt felé indultam el a műúton, amiről a kék keresztnél tértem le. Egy ismeretlen, de szélesen kitaposott utat követtem a sűrűbe, miközben azt próbáltam kitalálni, hogy hol fogok kijutni az erdőből. Pont Sikárosra értem, ahonnan már jobbnak láttam az úton legurulni. Korainak tűnt az idő a hazamenetelre, és semmi kedvem nem volt Szentendréről a síkon betekerni Budapestre, ezért azt találtam ki, hogy felmegyek Lajosforrásra, majd onnan Szentkeresztre. Ezen az úton nagyon rég jártam már, meglepett, hogy a több mint 300 m szint megtétele mennyire fárasztó. Azt hiszem, kb 40 perc alatt jutottam fel a lőtértől a forrásig. Nem sokat pihentem, csak megettem az utolsó zabszeletet, és már mentem is tovább a Lom-hegyre vezető dózerúton, majd a piros kereszten és a sárgán, épp amerre a nyáron a lányommal jártunk. Már nagyon-nagyon vártam a lejtőket, szerencsére már fejből tudtam, mennyi van hátra. A Szentkúthoz vezető meredek "mélyút" talaja nem igazán köves, de annyira tele van szórva nagy, nyers sziklákkal, hogy megereszteni nem igazán lehetne. Én meg már egyébként is azon igyekeztem, hogy ne verjem oda magam hazáig.

A faluban pont a kiváló Hilda cukrászdával szemben van egy bankautomata, ennek köszönhetően tudtam venni két szelet süteményt (770 Ft), ami néhány perc múlva már ki is fejtette a hatását. Hazafelé is a Hosszú-hegyen át mentem, a Kevély-nyerget elkerülve a hegy alatti földúton jutottam vissza Pilisborosjenőre. A falu előtt pár száz méterre egy ember ballagott a széles dűlőúton, jobbra-balra szántóföld. Kihúzódtam az út bal szélére, de mikor meghallott és hátranézett, valamiért ő is balra állt félre, éppen elém. Balról, a tarlón kerültem ki, ezzel nem is lett volna baj, de mikor visszamentem az útra, a laza homok elkapta az első kerekemet, elestem és az egész bal oldalamat lehorzsoltam. Bevertem a bal könyökömet, a bal térdemet és a jobb hüvelykujjamat is, ezek véreztek is, a bal oldalamat homok borította, de hazáig már nem akartam foglalkozni a dologgal. Innen már különben is csak aszfalt volt hátra. Az időközben elkezdődött szitálás a kosz nagy részét leáztatta. A kertek alatt mentem mindenhol, a lámpákat se tettem fel, inkább a végén is a járdán csorogtam végig a javarészt néptelen utcánkban.

Otthon is a gép volt az első, azon mocskosan, a bal lábamon a térdemtől a bokámig lefolyt vérrel vittem le a bringát az utcára nagyjából lemosni, nehogy a sár rászáradjon. A lánc utólag megszemlélve így is régészeti leletre emlékeztet, alig bírtam kinyitni a patentszemet. Gondoltam, hogy ki kellene próbálni a mosót az egyik MOL Bringaponton, de ez ismét egy későbbi alkalomra marad!

Adatok: menetidő bruttó kb. 8:00, nettó 5:58'01, a táv 92,52 km. Az átlag 15,5 km/h, a max 47,9 km/h (Hosszú-hegyen visszafelé). A szint biztosan meghaladta az 1000 m-t.

Táplálék: 2 db MaBaker szelet, 1 db Fit Bio szelet, 1 szelet zsíroskenyér, 2 szelet torta, kb 1,5 liter víz.

A nap csodálatosan sikerült, ma fel bírtam kelni, és visszanyertem a hitemet, már nem gondolkodom azon, hogy eladjam a bringámat :)