Tour de Pelso 2013

Post date: Jun 5, 2013 5:11:26 PM

A hétvégén negyedik alkalommal vettünk részt az év legnagyobb országúti kerékpárversenyén. Ismétlésképpen, a rendezvény két célcsoport számára van megrendezve: külön indított Pelso Kupa a versenyzőknek, a tömegrajt pedig Balaton Maraton néven a hobbikerékpárosoknak szól - ezen szoktunk mi indulni. Az útvonal és a táv azonos, hivatalosan 204 km, de a valóságban inkább 210 km-hez áll közelebb, ehhez 630 m szintemelkedés társul, aminek a javát az északi parton kell leküzdeni. Nagyon kényelmes, hogy a nevezési rendszerben van lehetőség Paypallal fizetni. Sajnos maga a honlap továbbra is borzalmas, ráadásul az információk több helyen eltérnek egymástól. Mezt szerintem továbbra is érdemes rendelni, idén 4500 Ft volt, a minőségre semmi panasz nem lehet.

Előzetes

A tavalyi évben egysebességessel mentem végig, de már régóta gondolkozom azon, hogy a célnak egy országúti kerékpár felelne meg, így márciusban vettem is egy 12 éves olasz aluvázas bringát, amin középkategóriás Campagnolo alkatrészek vannak. Április elejétől kezdve körülbelül 10 alkalommal voltam edzeni vele, aminek a nagy része 55-60 km volt (Gödöllő felé), beiktatva két dobogókői menetet is. Hogy a hosszabb távot is kipróbáljam, 1 hónapja voltam a Balatonon is oda-vissza, ami 237 km-re jött ki. Végül a Pelso előtt egy héttel még a Szilvásvárad Maratonon is részt vettem, viszont utána egész héten még kerékpárra se ültem, hogy elég kipihent legyek.

A Szilvásvárad Maratonhoz hasonlóan már az ébresztő előtt felkeltem, és 6 órakor egy kis reggeli és bepakolás után már indultam az autóval Miklósért. Budáról 6:30 körül indulva alig több mint egy óra alatt lent voltunk Siófok központjában, a Batthyány utcában. (De van itt még Marx tér is!) Mindenekelőtt átvettük a rajtszámot, az időmérő chipet és a 2 db "ajándék" Powerade sportitalt. Az autónál összeraktuk a bringákat, de egykettőre elment az idő a készülődéssel, ideje volt beállni a rajthoz. Hideg volt, az autópályán 11'C-ot mértünk. Idén is olcsó chipeket adtak, amiket nem szabad fém (kormány, váz, villa) köré tekerni. Közvetlenül rajt előtt 7,5 bar nyomást fújtam a gumikba, és az esőre való tekintettel a szokásosnál jobban megolajoztam a láncot.

Hogy, hogy nem, idén nem voltak értelmezhetőek a szintidők szerint kialakított depók, be se tudtunk állni a kordonok közé, mindenki ömlesztve indult. Néhány kilométer felvezetés után elengedtek minket, és a boly sebességbe kapcsolt.

Balaton Maraton

A déli parton a mintegy 1000 induló nagy része egy hatalmas bolyban haladt, amiben az átlagsebesség érzésem szerint 35 km/h körül lehetett. Ez nem túl gyors, viszont mivel a tömeg tele volt olyan kerékpárosokkal, akiknek semmiféle rutinja nincsen, ezért érdekes jeleneteket lehetett megfigyelni. A leggyakoribb a "Fék, fék, fék...!" pánikszerű hajtogatása volt olyan alkalmakkor, mikor az útpálya leszűkült, és lassítani kellett. Ezzel még nem is lett volna baj, de páran olyan lelkesen nyúltak a fékhez, hogy a kritikus ponton áthaladva égett gumiszagot lehetett érezni... A végén már annyira bosszantott a folyamatos rángatás, hogy mindig ellenkampányba kezdtem: "NEM fék, NEM fék!" Mindenkinek az a dolga, hogy ilyen körülmények közt előre figyeljen. Ennél sokkal komolyabb problémát okoztak a véletlenül elejtett kulacsok, melyekre automatikusan felharsant a "Kulacs! Kulacs!", a mezőny pedig a Space Invaders játékhoz hasonlóan próbálta kikerülni az oldalt guruló flaskát. Sajnálatos módon láttam két-három bukást is, az egyik közvetlenül előttem történt, én lettem volna a harmadik, aki lenn marad, de szerencsére én tudom kezelni a fékeket, és csodával határos módon a mögöttem bukók se rám estek...

A mezőnyben a felszerelések furcsaságai is említést érdemelnek. A szokatlan kerékpártípusokról sajnos most nem tudok beszámolni, mert előrébb voltam, de például legalább 6 fekvőbiciklis is indult idén. Láttam egy lányt, akin a bringás nadrág alatt tanga volt, biztosan elég kényelmetlen lehet hosszú távon, de nem ő volt az egyetlen érdekes eset, volt példa oda nem illő pedálhasználatra is. Törvényszerűen a karbonszálas kerékpárok és alkatrészek mennyisége évről évre növekszik. A YouTube-on látható olyan felvétel is, ahol a lemaradt kerékpáros a csapat autója mögötti menetszélben "stéherezve" próbálja utolérni a csapatot, pedig ez a szabályok szerint tilos.

Az első frissítőpontot kihagyva körülbelül 60 kilométeren át sikerült az élboly közelében maradnom, ami ekkor még egyben volt, de Balatonfenyves után az erősödő oldalszélben leszakadtam róla, és többé-kevésbé egyedül jutottam el a Kis-Balaton mellett levő második pontig, ahol mindenképpen meg akartam állni. Itt megettem az összes rizssütit és újratöltöttem a kulacsomat, és legfeljebb 5 perc után indultam tovább. Következett az út egyik legutálatosabb része, átkelés a forgalmas Keszthelyen. Ezután már az északi part "dombjai" következtek.

Szigliget környékén már éreztem, hogy az első harmadban többet kellett volna ennem. Itt már annyira szét volt szóródva a társaság, hogy szinte csak egyedül lehetett küzdeni, habár néha felbukkant egy-egy kisebb csapat. Hogy ne gyengüljek el teljesen, Badacsonyban leültem a buszmegállóban, és megettem két-három müzliszeletet. Ez volt a második pihenőm, és már túljutottam a féltávon is. Elindulni nem volt nehéz, de nemsokára jött egy eső, ami alaposan eláztatott, még szerencse, hogy a pihenő során elcsomagoltam a telefont meg az irataimat. Később is esett, épp mikor már kezdett megszáradni a ruhám, de az nem tartott sokáig. Közben a látnivalók is érdekesebbek lettek. Szembejött a minden évben a Pelsóval azonos napon rendezett veteránautó-találkozó mezőnye, Alsóörsön a Hell's Angels motorostalálkozó zajlott, illetve Zánkánál érintettük az UltraBalaton maratoni futás útvonalát is. Mindezek mellett a magasabban fekvő útszakaszokról csodálatos panoráma tárult a Balatonra is, ahová a változékony idő ellenére sok vitorlás is kifutott.

Balatonfüred előtt megint összejött egy kisebb csapat, egyiküktől megtudtam, hogy a korábbi évekhez képest megváltozott a frissítőpontok helye: Balatonfüreden és Balatonalmádiban a MOL kutaknál lesznek. Éppen ideje volt tartani egy kis szünetet, ráadásul pont befutottunk Füredre. Itt egy Ego csokis ...kekszet? ettem, ami formára és kiszerelésre pont olyan, mint a Győri Jó reggelt "keksz", valamint egy Ego joghurtos müzliszeletet, amiből egyet eltettem tartaléknak, és valamivel később, menet közben ettem meg. A szeletek mellé megittam vagy fél liter vizet is, és kis nézelődés után továbbindultam, ismét egyedül. A szervezőktől megtudtam, hogy még csak 14:00 körül van az idő, megörültem, hogy beérhetek 7 órán belül. Sorra hagytam le a sporttársakat, de közben a füredi emelkedőn visszafordultam felvenni egy láthatólag teljesen hibátlan állapotú eldobott kulacsot, úgyis kell tartalék, és legalább erre se kellett 1500-2000 Ft-ot kiadnom.

Almádiig egész jól erőre kaptam, visszanyertem a rendes tempómat, úgyhogy az utolsó etetőnél meg se álltam. Sajnos itt már csaknem esélytelen volt bolyba fejlődni, mégis összejött egy 5-6 fős társaság, akikkel be tudtunk állni váltott vezetésre. Éreztem, hogy Akarattyán az utolsó nagyobb emelkedőre már nem fognak velem jönni; így is lett, de egyikük mégis elhúzott mellettem az esőtől kiáztatott, nyikorgó láncával. Később visszaelőztem, és biztosra vettem, hogy nem látom többet. A síkon mégis utolért, és beállt elém. Innentől fogva Siófok határáig váltott vezetéssel húztuk egymást. A rajtszámon szereplő névről sejtettem, hogy német vagy osztrák állampolgárságú lehet a sporttárs. Siófokon a főúton már egyre inkább elfogyott az energiám, így Ulf elhúzott és csatlakozott egy nagyobb csoporthoz, akik lassabban haladtak. Alsó fogásra váltottam, és mégis beértem őket, így a célvonal előtt az egész csoportot meg tudtam előzni, aminek az egyéni rajtmérés szempontjából nem sok értelme volt.

Mivel semmilyen mérőeszköz nem volt nálam, fogalmam sem volt az eredményemről, mindenesetre egy szervezőtől megkérdeztem az időt, és az alapján 6:40-re becsültem a menetidőt. A rajtzónába még be kellett gurulni az időmérő chip leadása végett, itt stílszerűen átugrottam a vonalat. Felvettem a célban járó ásványvizet, majd az autónál átöltöztem, elpakoltam, arcot és kezet mostam, ettem-ittam, aztán a hátralevő időben aludtam egy jót a vezetőülésben, míg Miklósra vártam. Az idei felkészülésének köszönhetően ő is egy órát javított az eddigi legjobb idején. A hideg idő miatt nem sok étterem volt még nyitva, például a tavalyi gyrosos sem, de azért meg tudtunk vacsorázni a parton. A hazautat már szerencsére napsütésben tehettünk meg.

A hivatalos lista alapján 6 óra 35 perc lett az eredményem, ami a tavalyinál több mint egy órával jobb. A küldetés teljesítve, a jövő évi cél a 6 óra megközelítése lesz!

Utószó

Mivel időközben munkahelyet is váltottam, most első alkalommal nem vállalati csapat színeiben tekertem. 2010-ben még 19 (!) fővel voltunk jelen... ebből mára nem sok maradt. Lacival és Viktorral így is sikerült összetalálkozni. Gergő idén is nagyon jó, 5:23-as idővel végzett a Pelso Kupán.

Tanulságok: Jövőre reggelire és a déli parton többet kell enni, gyakorolni kell a bolyban haladást. Megfontolandó a lent alvás is. Az újdonságként kipróbált rizssütik nagyon jónak tűnnek, csak a receptet kell kidolgozni (állag javítása, jobban szétfőzni a rizst, több ízesítő, vastagabb szeletek, menet közben bontható csomagolás). A technikára nem lehet panaszom, bár a kormányszárat rövidebbre kellene cserélnem, és a bringa megérdemel egy új kormánybandázst is. Mindenesetre büszke vagyok rá, hogy megvétele óta még nem költöttem rá. :)