Post date: Jul 24, 2011 2:25:05 PM
Minimális tervezést követően lementünk egy hétre az Isztriára, elsősorban azért, hogy kerékpározzunk. Megpróbálom kivételesen röviden összefoglalni, hogyan teltek a napjaink.
Előzmények
Az indulást megelőző napon vettem meg a kb 5 éves, lekopott talpú Shimano SH-MT31 cipőm utódját, egy SH-MT42-t, illetve a héten szereztem be még egy csomó alkatrészt is, például pumpát a teleszkóphoz, illetve kulacsot, kulacstartót és 29"-os tartalékbelsőket. Valutát megint a Weissnél váltottam (37,50/35,50 HUF-HRK eladás/vételi árfolyam).
1. nap: Utazás
Hiába keltem 05:30-kor, a pakolás és a városi forgalom miatt végül 07:00-kor tudtunk indulni. A határon gond nélkül jutottunk át, egyedül Zágráb után volt egy másfél órás torlódás, ami miatt végül a teljes út 8 órát vett igénybe. Kétszer álltunk meg egy-egy rövid pihenőre, a magyar határ után az első fizetőkapunál, illetve Zágráb után a tankoláskor. Az ottani irodát hamar megtaláltuk, a szállásra egy robogós srác vezetett el minket. A szállásadónő nem beszélt nyelveket, de ez tulajdonképpen nem volt gond, nem kellett vele kommunikálni. Az apartman modern, új berendezése azt a benyomást keltette, hogy mi vagyunk az első vendégek.
Kipakolás után összeszereltük a bringákat és lementünk a városba ebédelni. Előtte még megnéztük a mise időpontját a mozaikokról híres Eufrazijeva bazilikában, a közbeeső időben pedig csak a partra mentünk le. A mise annak ellenére érdekes és követhető volt, hogy a szertartást horvát nyelven tartotta a pap. Legfeljebb 100 ember vett részt rajta. Ezután visszamentünk a szállásra, és este még fürödtünk egyet.
2. nap: Vrsar, Lim-fjord, Rovinj
A parti úton, Funtana és Vrsar érintésével tekertünk át Rovinjba. Erősen sütött a Nap, ezért kicsit le is égtünk. Még Vrsar előtt benéztünk a Dzamonja szoborparkba (ingyenes). Rovinjba érve szétnéztünk a parton, de szinte egységáras volt a pizza (40-50 HRK), így kiválasztottunk egy random éttermet, és ott ettünk. Amúgy nem az étel, hanem az ásványvíz és üdítő a legdrágább: 12-15 HRK egy 0.25-ös üveg (350-400 HUF). Ebéd után még körbenéztünk és kicsit pihentünk is, aztán elindultunk visszafelé. Mivel mindössze egy kis Nokia mobil volt nálunk, és találomra indultunk el egy úton, a városból kifelé egy délebbi utat találtunk el, ez kb +10-15 km-t jelentett. A Limski fjord melletti emelkedőt oda-vissza megmásztuk, nekem 66,9 km/h max sebesség jött ki. (Ezúttal lementünk a fjord vizéig is, de semmi különös nincs benne.) Erre a napra csaknem 100 km jött össze.
3. nap: Pula, Premantura, Rt Kamenjak
Autóval mentünk le Pulába, egy városszéli parkolóban álltunk meg. Nem tekertünk többet 20 km-nél, csak a városközpontot látogattuk meg (erőd, amfiteátrum, kikötő). Az autóhoz nehezen találtunk vissza, mert más irányban sejtettük a kiindulópontot. A városban intenzív volt a forgalom. Időbeli okok miatt innen autóval mentünk le délre Premanturába (eredetileg bringázás volt a terv), itt ebédeltünk, aztán lementünk a Kamenjak félszigetre, ahol murvás úton lehet autózni és különféle látványosságot megnézni - minket leginkább a tenger érdekelt. Gyalog mentünk le a partra, ahol a magas sziklákról jól lehetett ugrálni, itt sokan fürödtek, habár a part nem volt kiépítve - a szélén a bejutáshoz át kellett jutni a hullámverésen, illetve a víz alatti sziklákon se esett biztos járás.
Hazafelé a Lidlben vásároltunk sok mindent (müzli, joghurt, tej, stb), és kártyával fizettünk.
4. nap: Krk
Autóval mentünk Rijeka felé. Mivel a parti autópálya Bakarnál véget ér, itt volt egy kis araszolás, végül csak 12:30-kor szálltunk kerékpárra. A hídon át lehet tekerni kerékpárral (tábla nem tiltja), bár végső soron a híd járdáján is lehetne közlekedni. A főúton mentünk Krk városáig, ez az út sok szintet tartalmaz (hullámvasút), a Krk előtti utolsó pár km-en széles kerékpárút is vezet az országút mellett, sőt ezen egészen Punatig el lehet jutni. Krkben szétnéztünk, aztán meg is ebédeltünk a parton, majd egy fagyi után átmentünk Baškába, amihez egy 315 m magas "hágót" kellett leküzdeni, az út emelkedése egy szakaszon 10%-os volt.
Baškában csak fürödtünk, az itteni strandon láttuk a legnagyobb tömeget, ami valószínűleg a védett öbölnek és a kemping parti fekvésének is köszönhető. A víz itt is viszonylag hamar mélyül, de a gömbölyű kavicsok miatt a part könnyen járható és jól megfelel a gyerekeknek is. Ezen a strandon a zuhany pénzbedobással működött (1 kuna kb 5-10 l).
Indulnunk kellett visszafelé, mert kb 45-50 km várt még ránk az autóig. A végén már szürkületben tekertünk, ami azért volt érdekes, mert se lámpa, se fényvisszaverő mellény nem volt épp nálunk... Azért megúsztuk a dolgot gond nélkül. Ja, a nagy lejtőn sikerült elérnem a 70 km/h sebességet... Haza kb 23:00-ra értünk, de a nap ennyivel nem ért véget: vihar készülődött a tengeren, ezért lementünk a partra villámokat fotózni. Néhány perccel a sikeres fotó után elérte a partot a vihar... A fényképezőgépnek nem lett baja, mert vittem egy zacskót is magammal, de M. telefonját másnap délelőtt sokáig kellett újraéleszteni. Cserébe viszont alaposan kitisztítottuk, és lett egy felhős háttérképe is :)
5. nap: Szlovénia, Trieszt
Mivel valószínűleg az egész Isztrián esett aznap, elhatároztuk, hogy megnézzük a szlovén partot. Az ötlet jól sikerült, déltájban már Portorožban voltunk, ahol ragyogó idő fogadott minket. Váltottunk eurót, aztán a város szélén levő ingyen parkolótól végigsétáltunk a városon, át egészen Piranba, ami talán a legszebb pontja a rövid szlovén tengerpartnak. A Tartini térről felmentünk a Szt. György templomig, amely egy magas fal tetejére épült, innen pedig a partra a "strandhoz", ahol be is ültünk egy étterembe. Az itteni árak magasabbak, mint Horvátországban. Itt is feltűnően alacsony volt a turistaforgalom.
Ebéd után megtettük az előző utat visszafelé is, majd Koper felé átautóztunk Triesztbe, ahova már este 19:00 előtt értünk. Először megálltunk a Venezia téren, de nem volt túl megnyugtató tilosban parkolni, ezért végül inkább átálltunk a kikötői fizető parkolóba. Így már nyugodtan körbesétálhattuk a várost, felmentünk a San Giusto erődbe is, ahol a záróra ellenére is hagyták, hogy használjam a WC-t. Lenn a városban Grom fagylaltot ettünk a hazaindulás előtt.
6. nap: Učka Nemzeti Park
Egy napot MTB túrára szántunk, és információkeresés közben rábukkantam az Učka Nemzeti Park kerékpáros útvonalajánlataira, amelyek közül bátran kiválasztottuk a legkeményebbet (52 km, 1000 m szint). Délelőtt indultunk, tudatosan kikerülve az Učka alagutat... emiatt egy felújítás alatt álló szerpentinen is lejöttünk, sok időt veszítve ezzel. Tehát Moscenicka Draga-ból 13:00-kor indultunk el a hegyre. A szintemelkedés első harmadát még aszfalton tettük meg, onnantól pedig köves erdészeti úton lehetett továbbmenni. A 900 m magas Bodaj hágóra meredeken vitt fel az út, innen kisebb lejtők és emelkedők során át értük el a túra legmagasabb pontját (leírás szerint 1020, GPS szerint 1100 m). Lefelé nem volt nagy élmény a többnyire erdőben haladó úton gurulni, mert a kövek miatt nem lehetett rendesen felgyorsulni. 18:00 volt már, mikor visszaértünk az autóhoz, innen még átmentünk Medvejába, ahol strand és étterem is volt. Kisebb bonyodalmak után sikerült "megebédelni", de jobbnak láttuk a fürdést Porečig halasztani. A hazaút után ezzel zártuk az estét.
A turistautakon talán nem is szabad, de nem is érdemes tekerni, sok a nagyobb szikla, amik miatt nehéz a haladás.
7. nap: Utazás
Délelőtt bementünk Porečbe ajándékokat venni. 10:45-kor hagytuk el a várost, egy tankolás és egy kávé kivételével nem álltunk meg pihenni - ebben a hűvös idő is segített -, Budapestre 17:30 előtt érkeztünk meg. Ezúttal az M7-est kivéve sehol nem volt torlódás, lassulás.
Konklúziók
Utólagos információk
Magyarország: 93.030 km2, 10.000.000 fő
Horvátország: 56.594 km2, 4.300.000 fő
Szlovénia: 20.273 km2, 2.050.000 fő