Faceplant

Post date: Jul 20, 2012 7:59:26 PM

Tegnap este ismét egy budai körre gyűlt össze a társaság. A találkozónál rögtön szereltünk egyet, mert az Anthem hátsó tengelye nem volt a helyén. Később Bazsi első féke is megszűnt működni, de ezen a szétszedés, takarítás és a betétek csiszolása sem javított, ezért a János-hegyről hazagurult. Ide egyébként a Hűvösvölgyi úttól másztunk fel a zöldön, ami középtányéron határeset, de teljesíthető. Makkosmária után, Budakeszi határában van a Mária-szurdok, amiben egy kisebb sziklafokról lejövet átestem az első keréken, ami megakadt valami kőben. Mivel nem számítottam arra, hogy átborulok, nem tettem előre a karom, hanem teljes erővel az arcomra estem, a sisak ezt nem tudta kivédeni. Az orromból ömlött a vér, a számat a fogsorom ütötte meg belülről, viszont ennek köszönhetően a fogaim a helyükön maradtak. A sildem lepattant, a nyakam is megrándult, meg persze a lábaimon is lett pár horzsolás, véraláfutás. A vérzés hamar elállt, 5 perc múlva folytattuk az utunkat.

Budakesziről kifelé már kellett a lámpa a sűrűben, nemsokára a Fekete-hegyek felé kapaszkodtunk a háromszög jelzéseken. Egy helyen panoráma nyílik északi irányban, innen szép kilátásunk volt a közelgő viharfrontra. Nem kellett negyedóra sem, és már esett az eső. Nem sokkal később már a vihar magjában voltunk, tőlünk jobbra-balra is villámlott. Az eső bőségesen esett, de az erdő felfogta a nagyját, csak a nyíltabb részeken kaptunk az áztatásból. Egy idő után meguntam a fékezgetést, megelőztem a többieket és előrementem, persze szokás szerint a rossz irányba, ami csak pár perc álldogálás után lett nyilvánvaló. A vizes kormányon a lámpa előre-hátrabillent, erre majd ki kell találnom valami jobb megoldást. Itt már annyira csúszott az agyagos talajú mezei ösvény, hogy a megállást is a gyepen hason csúszva sikerült kivitelezni. :) A sisakon fennakadt egy csomó fű, de ezt már csak a hatás kedvéért is rajtahagytam hazáig.

A többieket végül a nyomok alapján követtem, de közben még kétszer-háromszor megfektettem a bringát, mert a kerék egyre kevésbé tapadt a síkos sárban. A Petneházy-rétre vezető lejtős aszfaltúton hömpölygő vízben leáztattam a sár nagyját. Az út alján megtaláltam a többieket is, akik épp a számomat próbálták kideríteni, mert Zoli telefonja az eső előtt az én vízálló hátizsákomba lett átpakolva. Megtudtam, hogy az előzéskor Zolit kicsit kiszorítottam, így kénytelen-kelletlen ő is elfeküdt. Egyértelmű volt, hogy innen már aszfalton megyünk haza, egy játszótéri kútnál gyorsan lemostuk a sár nagyját, és legurultunk a városba. A szilikonfeltöltéshez hasonlóan feldagadt szám és a lehorzsolt orrom ellenére otthon beengedtek, mert felismertek a bringámról. :)

Ma kimostam a cuccokat, amikből hihetetlen mennyiségű agyag jött ki.

Hogy a nyuszikás viccet idézzem: "Most is oda megyek..." - holnap irány a Börzsöny, hacsak meg nem gondolom magam...

A sebeket otthon jegeltem, remélem, a jövő hét közepére, állásinterjúra már nem sok marad belőlük :)

Az útvonal: Szilágyi Erzsébet fasor - Hűvösvölgyi út - Z - János-hegyi-nyereg - P, Z+ - Mária- (Meteor-) szurdok - Budakeszi, buszforduló - Mammutfenyők - Hosszú-hajtás-völgy - Z háromszög/P háromszög (Fekete-hegyek) - P - Petneházy-rét - ... - Náncsi néni - Hűvösvölgy - murvás út - Zuhatag sor stb, Moszkva tér.

Menetidő: 3:34'57

Táv: 59,82 km

Átlag: 16,7 km/h

Maximum: 48,6 km/h (terepen)

Szintemelkedés: 900 m

Indulás előtt lemértem a kerékátmérőt: 2255 mm. A sebességmérő tavaly ötletszerűen 2222-re lett beállítva, de ezzel a különbséggel már nem törődöm, majd a kopás kompenzálja.