Post date: Jun 5, 2012 4:28:23 PM
2010 és 2011 után idén is részt vettünk a Tour de Pelso hobbi kategóriájában, ami a Balaton Maraton névre hallgat.
Reggel 5-kor keltem, borotválkozás után lehordtam a holmikat a kocsiba, és elmentem felvenni a többieket. Siófokon 8 órakor szálltunk ki az autóból, amivel most is jó helyen álltunk meg, habár valaki figyelmeztetett, hogy ne álljunk ferdén a fák közé, mert megbüntetik azt, aki rálóg a járdára. Miközben egyenesbe álltam az autóval, a bal kerék megült a járda szélén kialakított beugróban, csak megtolva sikerült felállni, mert a jobb kerék elkezdte beásni magát a kavicsba. (A tanulság továbbra is az, hogy ilyen helyre "tiszta" helyzetből, tolatva szabad beállni.)
Legelőször átvettük a rajtszámokat és a chipeket. A láncolajozás sem maradt el, így is kényelmesen maradt időnk felsorakozni a rajthoz, amivel idén is megvárták a 9 óra körül érkező vonatot. Kellemetlen meglepetésként az MTB versenyekről is ismert Bíró Ádám volt a speaker, de szerencsére most kevésbé volt irritáló a stílusa, mint általában. A MOL idén komolyan megerősítette a Bringapont hálózatot, és támogatta a Pelso Kupát is (a Tour de Pelso versenykategóriáját).
A legegyszerűbb, ha a továbbiakban egy az egyben idézem a beszámolómat, amit a csapattársaimnak írtam.
Sziasztok,
én egy másféle megközelítéssel indultam: mivel az év nagy részében csak terepre, illetve munkába járok, az évi 3000-4000 km adta erőnlét miatt tavaly és tavalyelőtt is éppen csak szintidőn belül értem be, mindkét alkalommal MTB-vel mentem, igaz, túrakülsőkkel. Tavaly a déli parton az első frissítőig tudtam tartani a kb 37-es átlagtempót a (munkahelyi) bollyal, de utána kipukkantam. Ennek fényében azt találtam ki, hogy idén a városi egysebességesemmel indulok, amivel a túlpörgetésre kevés az esély, ugyanis nagyobb tempónál már kényelmetlenül magas a pedálfordulat.
Ezzel összhangban a D depóba neveztem, de végül a szintén egysebességest használó Lacival, valamint Miklós barátommal a C-ből indultunk szép kényelmesen, a kosaras-kitámasztós trekkingek és tarkóra tolt sisakok közül. :)
A mezőnyben egyébként is sok érdekes vagy megkérdőjelezhető technikai megoldás is megfigyelhető volt, ezek közül néhány:
- rekumbensek (én 3 darabot láttam), tandem(ek)
- sisak nélküli versenyzők (fotókon is láthatók)
- könyöklő
- HB ("Herczog Béla") Optimus magyar veterán egysebességes bringa kb 1935-ből
Az autóban már Pestről kifelé ugrott be, hogy idén a bringás nadrágom maradt otthon, de Lacinál a csodával határos módon ott volt a tavalyi (munkahelyi) nadrág bontatlanul, és a méret is pont megfelelőnek bizonyult, szóval nem kellett még a rajt előtti percekben nadrágot vennem, ezúton is köszönet a segítségért :)
Már az első pár kilométeren "elvesztettem" a többieket, és mentem a saját tempómban, itt még elég sűrű volt a mezőny, lehetett vonatozni, de a bukás veszélye minimális volt. Több emberrel is beszélgettem, érdeklődtek a bringa iránt. Egyszer csak balról megjelent Viktor (kollégám)... Kiderült, hogy technikai okok miatt csak a mezőny után tudott rajtolni, a részleteket viszont meghagyom neki :) [1] Pár perc beszélgetés után indult tovább, bár arra már nem sok esély látszott, hogy behozza a hátrányát. Sok kis csoport előzgetett, ezekhez csapódva és pörgetve egy idő múlva újra utolértem Viktort, és az első frissítőtől együtt haladtunk egészen a déli partot elhagyó emelkedőig, ahol "rajtahagytam a nyomatékot" a pedálon, az áttételem ideálisnak bizonyult ahhoz, hogy rengeteg embert otthagyjak. Sajnos a lejtőn már üveghangon kellett pörgetni, 45-50-es tempó felett teljesen esélytelen rátekerni.
A Vámháznál megint találkoztunk, innen Keszthelyen át együtt mentünk, utána legalább egy-másfél óráig egyedül mentem - így jutottam a féltáv környékére. Nagyjából idáig már az útról is felszáradt az eső nyoma. Fogalmam se volt róla, hogy mit fogok csinálni mondjuk 50 kilométerrel később, de egyelőre semmi bajom nem volt, csak az ért váratlanul, hogy a korábbi révfülöpi frissítő arrébb került - azt hittem, idén az ki is marad. Mire felértem Tihanyig, már eldöntöttem, hogy Füreden keresek valami ennivalót. Ezen a szakaszon fordult csak először elő, hogy valaki engem előzött vissza, a kisebb, 3-4 fős, váltóval rendelkező csapatok jobban ki tudták használni a hullámzó terepet, főleg a lejtőket, mint én a 42/16-tal.
Füreden jött a meglepetés, hogy megvan a frissítőpont, csak a MOL kút miatt csúszott el. Pont mire befejeztem az evés-ivást, megérkezett Viktor is, így megint össze tudtunk állni, sajnos ezen a távon már a többi ember tempójához nagyon nehéz volt szinkronizálódni (messzebb voltunk, mindenkinek más-más holtpontja volt stb), hol mi voltunk előzésben, hol mások. Az almádi frissítő kicsit közel esett a füredihez, de itt is kiálltunk pár percre, aztán nekivágtunk a "visszakanyarodásnak" a déli partra.
Akarattya előtt Viktor visszaült egy kicsit, én meg az emelkedőn mindenkit lenyomtam, akit láttam magam előtt :) Innen korábban mindig leborítottunk az autópályától induló kis mellékútra, ami az akarattyai partfal tetején bevisz a parti útra, a sóstói üdülőövezetbe, de idén először kinn voltak a nyilak, amik a 7-es főútra tereltek, így jutott még egy-két emelkedő a legvégére, egyesével számoltam vissza a kilométereket... A cél előtti utolsó egyenes kilométert megnyomva még egy rövid sprintre is futotta, a teljesen kihalt úton a mérőkapunál álló két-három ember lelkesen tapsolt :) Innen már csak a pihenés és a többiek bevárása következett.
A korábban már említett veterán bringa tulajdonosa (aki amúgy csak 9 perccel utánam futott be!) a célban másoknak kölcsönadta a gépet egy-egy próbakörre - az egyik szervező srác éppen visszafelé kanyarodott vele, mikor egy másik bringással hirtelen szembetalálkozott, és az ütközést elkerülendő, elrántotta a kormányt. Éppen belém meg a bringámba csapódott, ahogy az út szélén álldogáltam... Szerencsére csak a kordonokat löktem arrébb, de semminek és senkinek nem lett baja.
A srácok még megvacsoráztak, aztán újra bepakoltuk a bringákat, és 22:00-ra otthon is voltunk.
Mint az xls-ből is kiderül, az időm 7:38:50 lett, ezzel a tavalyi időmön 2 óra 12 percet javítottam :)
Közben látom, hogy Viktor is megírta a beszámolót, így tudok arra is reagálni pár szóval: a sebességmérő nem hiányzott, sőt helyenként segített is elvonni a figyelmet arról, hogy éppen jól vagy rosszul állok-e. Mi tagadás, nem csak a sebességet, de az aktuális távot és a pontos időt is csak tippelni tudtam...
A balesetekről egyelőre szinte nulla az info online, de hogy sok volt, az biztos. :S
Köszönet illeti Gergőt a szervezésért, a (munkahelyemet) a töretlen támogatásért, a csapatot a jó hangulatért és a társaságért, a szüleimet pedig a kölcsönadott autóért.
A csapatnak is, de azon belül Gergőnek külön hatalmas gratula az idei eredményéért!
Jövőre ugyanott! :D
[1] Az első kerék gyorszárján megszakadt a menet, a helyszínen jelen lévő Shimano szervizeseknek is hosszú idő alatt sikerült csak kiszedniük.
Az 527. helyen futottam be, 982 nevezőből 758-nak lett értékelhető eredménye a 10 órás szintidőn felül.
Vígh Zoltán, a Bianchi Club versenyzője nyerte a sprintet, győztes ideje 4:44:15 lett, ami a 210 km-es (hivatalosan 204 km) távon 44 km/h feletti átlagnak felel meg.
A legjobb női versenyző, Kenyó Anita kevesebb mint 2,5 perc (!) hátránnyal ért be.
Tour de Pelso - hivatalos oldal
Tour de Pelso eredménylista - Balaton Time Team
Aki mer, az nyer: 200 kilométer szökésben a MOL Pelso Kupán - Bikemag
Naturaqua Tour de Pelso 2012: Beszámoló, eredménylista , FOTÓGALÉRIÁK (1500 képpel) - Velo + kommentek!
Antal Balázs, Szelestei Péter, Mazsola KSE
Thommey: "Na megvolt a tegnapi motorról fotózás.6 óra motoron kifordulva,több bukás,az egyikben mi is benne de megúsztuk,egy halott motoros látványa, 2000 kèpkocka. (...) A baleset Balatonvilágosnál első autópálya becsatlakozónál volt. A durva az volt, hogy át kellett vezetnünk a mezőnyt a halott, meg a roncsok között, úgy hogy még a rendőrmotorosok sem tudták mi lesz, hiszen közben a helyszínelés folyt. Kb 45-tel robogott át a boly, csoda hogy nem lett baj."