Embedded Files
Post date: Sep 30, 2013 1:06:37 PM
2011-ben lecseréltem a "fő" bringámat egy új 29"-os Giant XtC-re, amivel azóta is tökéletesen meg vagyok elégedve: bevált a nagyobb kerékméret, könnyű, megbízható, keveset kellett szerelni és legfőképpen rengeteg nagyszerű élményhez juttatott. Ezzel a kerékpárral a 2011-es Mátra Maraton volt az első komolyabb bevetésem.
Néhány ismerősömmel az a szokásunk alakult ki, hogy figyelemmel követjük a hazai használt kerékpárpiacot. Bár érdekes dolgokat lehet találni, többnyire nem veszünk semmit, inkább csak az árakat figyeljük. Így bukkantam egy hónapja egy használt Giant Trance X3-ra, amit másnap meg is vettem, mert a Giant felfüggesztése elismerten jól működik, ez a darab pedig jó árban volt. Ráadásul nem magánszemély, hanem egy üzlet árulta, a vázra is van még két év garancia, adott esetben tehát eladni sem lesz nehéz. Csütörtökön elhoztam a boltból, vasárnap Mátra Maraton, mi legyen, menjek a bevált, ismert 29-essel, vagy a legalább 2 kilóval nehezebb, épp csak kipróbált Trance-szel? Természetesen nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és az utóbbi mellett döntöttem. Szombaton még kimentem a többiekkel a budai hegyekbe tesztelni a bringát, de egy idő után hazajöttem, hogy ne fárasszam le magam.
Vasárnap reggel sajnos egyedül autóztam ki a Mátrába, mert a kollégám nem tudott velem jönni. Budapestről az út valamivel több mint 100 km, aminek a vége lassú, de így is alig több mint 1 óra alatt ki lehet jutni. Megfelelő időben értem fel a rajtzóna, azaz a sástói Oxygen Adrenalin Park bejáratához, de a szervezők már nem tudtak beengedni, mert megtelt a parkoló. Legurultam a kempinghez, a bejárat előtti parkolóban beálltam egy üres helyre, de kiderült, hogy a parkolásért fizetni kellene, nálam meg nem volt készpénz. Láttam egy nyitott sorompót, ezen áthajtva egy horgásztavat találtam (ez a tényleges Sás-tó). Itt megálltam az út mellett és átöltöztem, összeraktam a felszerelést. Egy bácsi jóakaratúan figyelmeztetett, hogy tilosban állok, de rögtön mutatott is egy másik helyet a közelben. Elindultam átvenni a rajtszámot, de ehhez előbb fel kellett tekernem az aszfalton a kalandparkba.
Rajt előtt bőven maradt időm nézelődni és enni valamit, remek idő volt alakulóban. Szerencsére nem kellett hajnalban kelni, mert a rajtok csak 10 órától voltak. A rajtcsomagban a szokásos promo anyagok, szórólapok mellett volt egy kis tasak High5 termék, amiről azt hittem, energiagél, de később jobban megnézve kiderült, hogy italpor... Az idei Mátra Maraton póló designja nagyon jól sikerült, ráadásul Gildan Softstyle, ami a szokásosnál jóval könnyebb szövet, ideális viselet nagy melegben. De mivel ugyebár a kocsi nem fért be a parkolóba, ezt is kénytelen voltam végig magammal cipelni a maratonon. Egyébként is sok holmi volt nálam, az Osprey hátizsákkal mentem, benne a szokásos szerszámokkal meg a két pumpával (a teleszkópokban is nagy nyomású levegő a rugózó elem, ahhoz külön pumpa kell), vizet is a hátizsák tartályában vittem.
Végre eljött a rajt! Bevezetésképpen feltekertünk Mátraházára az aszfalton (itt szokásomhoz híven megpróbáltam előbbre kerülni a mezőnyben), onnan pedig végig fel a sípályán, egészen a csúcsig. Ez a szakasz nekem különösen fontos volt, ugyanis itt dőlt el, hogy kihívást jelent-e a felfelé menni a nehezebb bringával. A végeredmény egész biztató volt, középtányéron (34) végig tudtam menni. Egy rövid, kanyargós erdei szakasz után egy gyors erdészeti úton gurultunk vissza a kalandpark fölé, ahol az első frissítőpont volt. Mivel itt mindenki nagyon akarja nyomni, az úton meg sok a kő, legalább 15-20 versenyző kapott defektet ezen a szakaszon. Menet közben egyszer csak égető fájdalmat éreztem a jobb combomon. Gyorsan odacsaptam, és valami rovart fogtam meg - lenézni nem volt időm, így csak elhajítottam, bögölyre tippeltem. A frissítő előtt szóba elegyedtem egy sráccal, így derült ki, hogy lódarazsak rajzottak az út mentén, ezek csípték meg őt és még másokat is, egyikükhöz mentőt kellett hívni. Nekem nem újdonság a darázscsípés, viszont ez mérges volt, nehezen szívódott fel, 1 hónap után még mindig látszik a helye...
Magáról a maratonról nem tudok sok részletet írni. Sástótól eleinte főleg lefelé mentünk, majd megkezdődött a menetelés fel Galyatetőre. Röviden összefoglalva: sokáig és folyamatosan kell felfelé menni (kb 450 m szintet). Szokás szerint itt se szálltam le sehol tolni, hanem tekertem végig. Galyatetőről az elején elég rendesen megindul lefelé az út, később vicces módon ismét ugyanoda lyukadtunk ki, ahonnan elkezdtük a hosszú emelkedőt (Nagy-völgy), de innen most már a cél felé indultunk tovább, egy utolsó emelkedő szakasz után egy jó kis kavicsos lejtőn értük el a főutat, annak túloldalán pedig a célt. Itt éppen csak a kerékpárt mostam le, majd el is indultam hazafelé, annyira nem voltam éhes, hogy a nevezéshez járó főtt ételt megegyem.
A 60 km-es távot, illetve a hozzá tartozó 1430 m szintet 4:15 alatt teljesítettem, jólesett, nem hajtottam agyon magam.
A verseny körülményei tökéletesek voltak. Az erdő talaja ideális állapotban volt: nedves, de mégse sáros. Kellő számú frissítőpont állt rendelkezésre, ahol izotóniás ital és banán mellett görögdinnyét is kínáltak. Néhány ismerőssel is találkoztam. Ezzel viszont vége az idei Top Maraton sorozatnak, remélem, jövőre is benevezünk. Mint a korábbi eseményeken, itt is dolgoztak profi fotósok, így rólam is van normális fotó, amit szerintem megérte megvásárolni:
Google Sites
Report abuse