30. Túlélőverseny

Post date: Nov 15, 2012 1:49:45 PM

Megkésett beszámoló a tavaly novemberi 30. Túlélőversenyről. Egyébként holnap este indul a 32. számú verseny, de nem veszek részt rajta - nem volt időm csapatot szer(v)ezni.

Az alábbi szöveget 1 éve írtam meg, csak soha nem fejeztem be. A fotóim fenn vannak Picasán.

Csapatunk tagsága néhány hete állt össze a korábbi legendás Sárkányevő Csertölgy törzstagjai részvételével. Öten alkottuk a csapatot, egy lány is volt közöttünk. Szóba került egy felkészítő túra is, de erre végül is nem került sor.

A kiszivárogtatás indította be a szervezkedést, próbáltuk kihozni a maximumot a kapott képekből. Eszembe jutott, hogy sokat segítene, ha az egyik képen látható paplanernyő típusát sikerülne azonosítani. A Google Images segítségével meglett az ernyő típusa, magyar oldalakon rákeresve a forgalmazó is, akitől e-mailben megkérdeztem, kinek van ilyen ernyője itthon. Egy fórumon megtaláltam a srác elérhetőségeit, másnap reggel megkaptam a telefonszámát a válaszában. Elmondta, merre repült, így már tudtuk, hogy a Gerecsére kell készülnünk!

A megadott időpontra nem sikerült odaérnem a Lágymányosra, de ez nem okozott gondot, hiszen a buszok indulására így is várnunk kellett még. Ismét a D buszra kerültünk... DGy majdnem hanyatt esett, mikor a leszállás után elmondtuk neki, hogy kiderítettük, hol lesz a túra. A vázlattérkép nem volt különösebben bonyolult, az első néhány pont megtalálása után könnyen a terepre lehetett illeszteni. Mivel sötétben tettek ki minket, rögtön az éjszakával kezdtük a pontgyűjtést. Hajnalra nagyon hideg lett, mikor megint a tardosi műútnál voltunk, biztosan voltak mínuszok is körülöttünk. Szerencsére napkeltével megint jó idő lett, de az éjszakai hideg és a fáradás rákényszerített minket, hogy reggel 7 óra kürül lemenjünk Tardosra és az akkor nyitó egyik kocsmában melegedjünk egy órát. Míg a többiek ettek és beszélgettek, a falnak dőlve egy ültő helyemben aludtam több mint fél órát. Ez aztán jól feltöltött energiával. Nappal gyönyörű időben versenyezhettünk.

Csabi lefotózta, ahogy egy fatörzsbe beesett fiola visszaszerzése érdekében egy brutális fatönköt felfordítottunk az elérhető eszközökkel...

A faluból visszamentünk az erdőbe a márványbánya felé, és tovább keresgéltük a pontokat, sajnos az elsőknek járó bónuszokat már sok helyen begyűjtötték előlünk. Délutánra a helyzet úgy alakult, hogy feljutottunk a Gerecse csúcsának közelébe, de már kezdett leereszteni a társaság. Ezért felmentünk a Gerecse kilátótornyába, aztán már csak a hátralévő kötelező pont teljesítésére koncentráltunk, habár Zoli és Csabi még szívesen vállalkozott volna egy-egy közelinek látszó pont keresésére. Ismét a tardosi útra lyukadtunk ki, ahonnan a célunk, egy kőfejtő teteje már egy pár perces kapaszkodás árán megvolt. Ekkor, körülbelül 17:30-kor a verseny számunkra véget ért.

Sajnos épp a hegység közepén voltunk, ahol még térerő se volt, ezért nehezen tudtuk kideríteni, egyáltalán mikor jár busz a legközelebbi aszfaltúton. Kénytelenek voltunk még 7-8 km-t gyalogolni Lábatlanig. Itt csak olyan busz jár, ami Esztergomba visz, ráadásul az se volt tiszta, hogy jön-e a megadott órában járat - a helybeliek se voltak jobban informálva. Szerencsére mikor észrevettük az ellenkező irányból jövő buszt, gyorsan kapcsoltunk, hogy az Tatabányára visz, ahonnan van vonat Pestre. Ezzel épp elértünk egy csatlakozást (egy utas jóakaratúan figyelmeztetett minket, hogy igyekezzünk a vonathoz), és este 8 körül már Budapesten botladoztunk a cél felé. Itt a papírok leadása után hamar feloszlott a csapat, mindenki ment haza regenerálódni.

VZoli két hete végrehajtott vállműtétje ellenére felkötött karral, fél vállon hordott hátizsákkal is teljesítette a távot.

A GPS adatai szerint 57,5 km-t tettünk meg és ezalatt 1400 m szintet másztunk.

Köszönet a csapatnak a közös munkáért és a társaságért, az ernyősöknek, Zsoltnak és Attilának a helyszín azonosításához nyújtott segítségükért, valamint hogy ismeretlenként is szívesen segítettek.DGy-nek és a Terepmesterek Grémiumának a szervezésért.