Dobogókő

Post date: Mar 28, 2011 8:08:54 PM

Régen szinte hetente jártunk fel Dobogókőre, sőt volt egy időszak, amikor a MTB levlista tagjaival mindig munkaidő után, kora este tekertünk fel, és már sötétben gurultunk haza. A normaidőm régen kb 3:30 volt Budapestről oda-vissza. Kíváncsi voltam, mennyit változott a helyzet. Vasárnap ideálisnak tűnt az időpont a feltekeréshez, azt leszámítva, hogy esőre állt az idő. Az idokep.hu szerint fenn 3'C volt, a sípálya webcam-jén nem látszott, esik-e vagy sem.

Ebéd után akartam indulni, de egyrészt épp el kellett mennem WC-re (mikor máskor), másrészt célszerűnek tűnt a kopott Ritchey Z-Max külsőket visszacserélni az 1.6"-os WTB AllTerrainAsaurusokra, majd összeseperni a Vértesben összeszedett sarat, ami a gumicsere alatt pergett le. Tehát végül 15:40-kor tudtam elindulni.

Budapesten belül nem sok érdekesség volt az úton. A Tatai út után három, egymás mellett sétáló lányt ugrasztottam szét, egyikük annyira váratlanul érte az érkezésem (a bicikliúton), hogy mikor visszafordult, szinte a fülem mellett hallottam a meghökkenése sóhaját (...). Ilyenkor persze nem előnyös a 65 cm széles kormány, de szerencsére nem akadtam bele semelyikükbe.

Az Északi összekötő hidat ("ÚVH") már egy ideje szépen megcsinálták. Innen jól látható a Pilis is, de nem tudtam megállapítani, vajon esik-e a hegyekben. A Római-parton nem volt nagy forgalom, a főúton mentem (Nánási út - Királyok útja - Pünkösdfürdő út), Békásmegyernél át a Szentendrein, és a hegy felőli oldalon, a HÉV megállót elhagyva az Ország úton (nem typo, ez a neve) elhagytam Budapestet.

Budakalászon egy egész sereg bringás jött szembe komoly cuccokban, ők már nyilván befejezték az aznapi edzésüket. Aztán a HÉV-átkelő (Lenfonó) balra, azaz egyenesen "kanyarodva" Pomáz felé vettem az utat, ez itt végig enyhe emelkedő. Itt már olvasom a jegyzeteimet: egy Toyota Land Cruiser jött mögöttem, és meglepetésemre udvariasan lelassítva megvárta, míg elég helye lesz az előzéshez. Amúgy Pomázon túlig volt csak nagy a forgalom. A város felső határában, a "huppanó" előtt trafipax állt. Régi szokásomnál fogva az első néhány autósnak szolidaritásképpen jeleztem a dolgot, bár utólag meggondolva ennek nem sok értelme volt, hiszen nem árt, ha betartják a sebességet (szokatlan módon Pomázra bejövet északról 40 km/h a megengedett sebesség). A rendőrautó aztán pár perc múlva a csobánkai elágazás előtt utolért, de ha látták is a jelzéseimet, szerintem nem igazán érdekelte őket a dolog :-)

Az elágazás után ismét rendőrautó és hangosbeszélő zaját hallottam, hátranézve egy rendőrségi furgont láttam közeledni, rám is szóltak, hogy húzódjak le... Meg is álltam, abban a hiszemben, hogy valami politikus autózik arra, de senki nem jött a rendőrök után, így mentem tovább - legalább 1 percet vesztettem miattuk! Innen már aztán nagyobb dombok is következtek, közöttük lejtőkkel, amik visszafelé természetesen majd ismét emelkedők lesznek... Beértem Pilisszentkeresztre (közismert nevén Mlynky), ahol azt leszámítva semmi érdekes nem történt, mint hogy megmásztam a főutcát, láttam "a" kereszteződésben készülő és szükségtelenül balesetveszélyesnek tűnő járdaszigeteket, illetve nem tudtam rájönni a faluban lakó volt évfolyamtárs nevére.

A hegyre egyenletes tempóban jutottam fel, otthonról nem is álltam meg sehol. A Két-bükkfa-nyereg után szembejött a rendőrfurgon lefelé. Itt már ráült a felhő a hegyre, de nagyon apró szemekben esett az eső. Sehol senki, a parkolóban csak néhány autó állt, viszont a Mókus büfé most is nyitva volt. Feltekertem a kilátóhoz, ahol nem meglepő módon semmit se lehetett látni a hegyekből:

Ellenőriztem az időt, 17:33 volt, tehát sikerült 2 órán belül felérni. Írtam egy SMS-t haza.

A telefonomon egy nem fogadott hívás volt egy ismerős, de a készülékben nem szereplő számról (tavaly csak néhány számot másoltam át az új telefonba), visszahívva kiderült, hogy egy rég nem látott barátom keresett. 10 percet beszélgettünk a családjainkról, aztán 17:55 körül felvettem a "láthatósági felszerelést" (mellény, villogó elöl-hátul, fényvisszaverő bokapántok), és elindultam lefelé. A meteorológiai állomásról már tavaly megállapítottuk, hogy rég nem működik, így a hőmérsékletet nem is néztem. Közben eszembe jutott, hogy a Truvativ Stylo WCS kormányom is jó időjárásjelző: ha a kormány vizes, esik az eső... stb.

Lefele menet az első kanyarok után kiderült több dolog is: a felfele jövethez képest az út ezalatt a fél óra alatt is vizes lett; a hátsó fékem bowdenje valami miatt kicsit beragadt (a fékkar nem ugrott vissza alaphelyzetbe), illetve nem igazán fáztam, bár valószínűleg 5'C-nál sokkal melegebb nem lehetett. Szerencsére a KBF-től már szárazabb lett az úttest, sebességmérő nélkül is valószínűleg elértem a 60 km/h-t. Pilisszentkereszt főutcáján azért óvatosan közelítettem meg a kereszteződést, mivel nehéz lett volna kitérni az új gyalogátkelő-szigetek között. Egy kutya is ténfergett az út szélén, az pedig köztudomású, hogy a biciklisek nagyot esnek a kutyákon keresztül. A falu után egészen addig tartott a lendületem, amíg el nem értem az első emelkedőket... Meglepetésemre kiderült, hogy az ebéd ellenére elfogytak a tartalékaim, enni kellene. Szerencsére a mezem zsebében volt egy Ma Baker Chocolate Smoothie (csokibevonatú zabszelet), menet közben kibontva elkezdtem enni, de hiába fogyott el, Pomázra beérve olyan szinten eléheztem, hogy szinte a kormányt se tudtam tartani, jó időbe tellett, míg újra erőre kaptam. A főúton Budakalász előtt megelőzött a HÉV-pótló busz, illetve egy régi Casalini Sulky háromkerekű ...autó?

Lenfonónál átmentem a HÉV túloldalára a gáton vezető bicikliútra, és a lakótelep határában a gyorsforgalmi út lámpájánál keltem át a Római-partra, a házak között jutottam vissza a Pünkösdfürdő útra, aztán a hivatalos kerékpáros útvonalon mentem addig, amíg újra északnak nem kellett volna fordulni, itt visszamentem a Nánási útra, és végre elértem a hidat. Hazafelé már eseménytelen volt az út, érzésre alig több mint 20-25 km/h lehetett a tempóm. Az óraátállításnak köszönhetően még nem volt teljesen sötét, Rákosrendezőn már nyitva volt a kocsma "kerthelyisége", és néhány sporttárs kint ült az asztalok mellett.

Végül is 19:30 körül hazaértem.

Ezen a hétvégén remélem, újra megyek...