Budán a ködben

Post date: Nov 27, 2012 2:57:37 PM

Vasárnap délután "pihenőidőben" célba vettem a budai hegyeket. A Kiscelli utca - Nyereg út felől a Fenyőgyöngyénél hatoltam be az erdőbe. Az első lejtőkön már a fék is magára talált. A Határ-nyeregtől az LHHH reptéren át a nagy hangárig gurultam, majd a szánkózódombot megmászva a régi hangár érintésével elmentem a Virágos-nyeregig, majd vissza egy másik úton. Találtam egy jó kis füves lejtőt, ami remekül megfelel arra, ha valaki biztonságosan akarja gyakorolni a nagy sebességet terepen. :) Hűvösvölgyben a villamos melletti meredek kis "tesztemelkedőnk" már tekerhetetlen. A Szépjuhásznéhez a kék kör, majd a "sífutópálya" felől érkeztem. Nem tudom, milyen sífutó tud ezen végigmenni, még váltós biciklivel sem sima ügy a szintek miatt. A Budakeszi útnál ittam a kék kútból (régen ezeket nem zárták el november elsején?), és a piros jelzést követve felmásztam a János-hegy tetejére. Közben vettem észre, hogy elhasználtam az energiám nagy részét.

A hegyen már teljes köd volt, szóval a lámpa itt fenn még nem sokat segített a látásban, de legalább a kirándulók ruháján levő fényvisszaverőket már messziről észrevettem. A borongós idő ellenére sokan sétáltak az ösvényeken. A Normafán büfé még nyitva volt, gyorsan ettem is két rétest, mielőtt elindultam volna vissza a városba. A Normafa útról több keskeny, meredek, egy autónak még épp elég széles kis utca is vezet a Diós-árok felé, de nem emlékeztem pontosan, melyiken szoktam fölfelé tekerni az egysebességesekkel. :) Elindultam a Laura úton, ami az első szakaszon macskakő, amit jelenleg avar borít, az útpálya balra lejt, és azon az oldalon vannak a beton villanyoszlopok is... A következő részen már aszfalt van, de ezután egy kissé hiányos, goromba betonlépcsőben ér véget az út, és egy meghatározhatatlan talajú, kövekkel, törmelékkel és természetesen avarral borított ösvénnyé változik. Emlékeztető: legközelebb nem ezen, hanem a Vilma úton kell legurulni.

Technika

A kormány helyett ezúttal a sisakra szereltem a Magicshine lámpát. A János-hegyen kezdett sötétedni, a lámpafejet itt csatlakoztattam az akkuhoz, amit a hátsó zsebembe raktam, és Normafára menet az erdőben kipróbáltam, milyen különbség így használni a fényt. Röviden: sokkal jobb. A lámpán rajtahagytam a fejpántot, egy kábelkötegelő elég volt a konzol rögzítéséhez.

Mivel a múltkor elköszönt a Shimano M529 hátsóagy a Giantben, pár hétig az új alkatrész beszerzése és a szerelés volt a feltétele annak, hogy újból mehessek az erdőbe. Végül a régi Shimano XT-nél másfélszer drágább, ám műszakilag sokkal érdekesebb NS Bikes agyat vettem. A hagyományos agyakban, így a Shimanókban egy üreges, 9-10 mm vastag menetes tengely van, amik kónuszos (több darabból álló) csapágyakon futnak, de vannak már zárt csapágyas modellek is, ezekben szabványos golyóscsapágyak vannak az agytestbe ütve. Ezeket a szakma "ipari csapágyas" agyaknak nevezi. Az NS-ben ezzel szemben egy 15 mm vastag alutengelyre vannak húzva ipari csapágyak, méghozzá oldalanként 2 db. A tengelyt nem gyorszár tartja a helyén, hanem két darab 10mm-es imbuszcsavar. A szabadonfutó az agytestbe van süllyesztve. Az agyperemek eltérő átmérőjűek, ami a fűzést kicsit megnehezíti, viszont így a két oldalon azonos hosszúságú küllőket lehet használni.

Nem vettem új felnit, mert a gyári Giant P-XC2 még egészen egyben van, inkább befűztem újra. A gyári fekete Sapim küllők hossza nem volt jó az új agyhoz, de amúgy se akartam ezeket beépíteni, miután a múltkor elszakadt egy belőlük. A méretezéshez több küllőhossz-számító oldalt is találtam, ezeket külön össze is szedtem. Mellesleg mind ugyanannyit hoztak ki. Csodák csodája, a Surly első kerekében lévő küllők 2mm-rel volt csak hosszabbak, ennyi belefér, így azokat használtam fel. Sajnos használt felniből nem tudok olyan szép egyenesen futó kereket fűzni, mint egy újból, így utólag a vázban is sokat kellett állítgatni, mire nagyjából jó lett. A centrírozást új keréknél csak a külső felrakása előtt szabad elvégezni. A próbamenet alkalmával a küllők ismét lelazultak, újra meg kellett húzni őket. Ráadásképpen a hátsó fék megszűnt fogni, új ötletként a fékbetétek letisztításán kívül a féktárcsát is megcsiszoltam a Skil "minikoronggal", a forgó keréken.

A hátsó fék a hazafelé vezető úton lelazult, illetve a Cateye wireless sebességmérő ismét cserbenhagyott - szerintem merült az elem, mindenesetre sok helyen egyáltalán nem mérte a sebességet. 33 km-t hozott össze, de ennél valószínűleg legalább egy tízessel többet mentem.