Decemberi korán kelő mese
Post date: Dec 5, 2013 4:10:43 PM
Vasárnapra nagy terveim voltak, korán szerettem volna kelni, hogy a Pilis tetejéről nézhessem a napkeltét. Viszont a szombat nem volt alkalmas a pihenésre, és egyébként is ki voltam merülve. Csak azért is beállítottam az ébresztést, még ha eleve esélytelen volt is az ötlet. Persze nem keltem fel, pedig jól hangzott volna ezzel kezdeni a hónapot! A terv annyira nem hagyott nyugodni, hogy hétfőre újra nekifutottam. A kerékpár tartozékait még este összeszedtem, hogy csak fel kelljen öltözni. 5:00-kor felkeltem, de csak 5:45-kor sikerült elindulnom.
Mivel szerettem volna minél hamarabb felérni a hegyekbe, illetve egyedül nem esett volna jól a hajnali sötétben a Kevélyek alatti földúton végigmenni az erdőben, ezért országúton mentem Pilisszántóra. Az Árpád-hídig még van kerékpárút, de a Flóriántól már a főúton haladtam a forgalomban. Pilisvörösvárig a 10-es számú úton kellett mennem, ez elsőrendű (1. rendű) főút, de szerencsére nincs rajta tiltva a kerékpáros forgalom. Nagyon sok busz és teherautó jár erre, és a város irányába már ilyenkor is hosszú sor araszol. Hogy ne tartsam fel a forgalmat, mindig lehúzódtam a padkára a mögöttem jövő nagyobb járművek elől (a személyautók elfértek mellettem). Erre nem volt sokszor szükség, kevesen jöttek kifelé, viszonylag zavartalanul lehetett haladni.
Igyekeztem mindent megtenni, hogy észrevehető legyek az autósok számára. A sötétben, lakott területen kívül amúgy is kötelező láthatósági mellényen kívül, ami a hátizsákomra is rá volt húzva, hátulra feltettem a tartalék piros villogót, előre meg a 800 lumenes MagicShine "nagylámpát" nem teljesen előre irányozva, hogy ne vakítsa el a szembejövőket. Az esti alapfelszerelés is rajtam volt: mindkét bokámon fényvisszaverő pánt, de a dzsekimen elöl-hátul is van a karra is lefutó fehér fényvisszaverő csík.
A Pilis felé közeledve már sejtettem, hogy kevés lesz az idő, és már magasan fog járni a Nap, mire felérek a célomhoz. Ami a számokat illeti, egy óra kellett ahhoz, hogy Pilisvörösvárról kijussak, ekkor (06:50) egycsapásra alatt szinte teljesen világos lett. A korábbi erőltetett tempó miatt innen igencsak lelassultam, további 45 perc alatt jutottam a Pilis-hegyre vezető szerpentinhez, igaz, a pilisszántói Orosdy-kastélyt is beiktattam az útvonalba. Innen egy darabon toltam a bringát, közben a Trézsi-forrásnál megfigyeltem két fiatal muflont is. A forrástól a Pilis-tetőre további 30-40 perc az út kényelmes-nézelődős tempóban - ez legfeljebb 5 km. Mindent összevetve most "bruttó" 2:45 alatt jutottam fel, legközelebb 2:30 lesz a legkevesebb, amit érdemes rászánni az útra (ha nem állok meg gyakran).
És végre elérkezett az út várva várt része - a szerpentint követő zöld jelzés, amelyen a kanyarokból csodálatos kilátás nyílik a Budai- és a Visegrádi-hegység felé. Ez az út 1900 körül lett a mai formában kiépítve Orosdy Fülöp báró rendelésére, aki a kastélyát akarta összekötni a hegycsúccsal. 8 óra lévén, a Nap már a Hosszú-hegy fölé emelkedett és besütött az erdőbe. A zöld jelzés utolsó kanyarjából, illetve a nyugati oldalról is el lehet jutni a hegytetőre, amelyen 1996-ig üzemelt a Budapest körüli védelmi gyűrű egyik eleme, a "Sétány" kódnevű légvédelmi rakétabázis. Ma már csak a betonépületek maradtak belőle, minden fémet elvittek, kerítés sincs, Két-bükkfa-nyeregből könnyedén megközelíthető.
Elindulás előtt felvettem még egy mezt a dzseki alá, és a csuromvizes sapkát egy szárazra cseréltem, amire felvettem a sisakot is. Az északi oldalon még jócskán volt hó, igaz, már nem volt friss. Az aszfaltúton legurulva találkoztam a fakitermelők rönkszállító teherautójával. A Két-bükkfától induló zöld jelzésen gurultam le Pilisszentkeresztre. Kicsit figyelni kell itt az avar alatt megbújó kövekre, sziklákra, de egyébként jó tempóban lehet haladni. A faluba beérve kellemetlen meglepetésben volt részem: a faluszéli telkeknél az érkezésem zajára előjött egy farkaskutya, és nem tudta eldönteni, hogy nekem ugorjon-e vagy sem. Szerencsére a teli torokból ráüvöltött "OTT MARADSZ!!! TAKARODJ!!!" vezényszavak ismételgetése az én javamra döntötte el a helyzetet, és sikerült anélkül magam mögött hagyni, hogy megindult volna utánam.
Mivel ezidáig semmit nem ettem, a Hosszú-hegyen megálltam és elfogyasztottam egy DGP Sportness szeletet, és levettem a tartalék ruharéteget. Mire leértem a Csobánkai-nyeregbe, a kamera is lemerült, bár itt már igazán nem volt mit felvenni. A Kevélyek alatti út most sáros és nagy pocsolyák tarkítják, az eddig viszonylag tiszta bringa itt össze lett maszatolva. A Teve-sziklákat elhagyva ismét aszfaltúton mentem tovább, vissza a Bécsi útra, majd a munkahelyemre. Becslésem szerint 70-75 km volt az út, legalább 800-900 m szinttel. Remélem, máskor majd találok valakit, aki eljön velem ilyen korán is...
A képek megtekinthetők a szokott helyen.
Pilis-tető - PilisMeteor webkamera, délnyugat
Napkelte és napnyugta (Budapest)
PS. A bejegyzés címe egy mesekönyvre utal (Marék Veronika: Kippkopp és a hónapok)