Frankfurt

Post date: Jul 31, 2013 4:11:52 PM

Egy napot töltöttem Frankfurtban munkával, reggel mentem és este jöttem, de azért közben láttam érdekes dolgokat. Az utazás váratlanul jött, de mivel mind a személyim, mind az útlevelem lejárt, kénytelen voltam megpróbálni a határátlépést a jogosítványommal. Utánanézve annyi információt találtam, hogy hasonló esetekben a magyar nagykövetség segítségét lehet kérni, így felírtam a számukat a telefonomba.

Oda-vissza taxival mentem a repülőtérre. Jól elbeszélgettem a sofőrökkel, ráadásul mindkettőnél lehetett bankkártyával fizetni. Kifelé a Tele5-tel mentem, akiknél a reptéri transzfer 4600 Ft.

Frankfurt (FRA) Európa harmadik legforgalmasabb repülőtere, ahol nem meglepő módon a Lufthansa az uralkodó légitársaság. Oda-vissza a Lufthansával repültem, az e-mailben kapott információk alapján az interneten választottam magamnak ülőhelyet, illetve az előre kinyomtatott beszállókártyával (boarding pass), egy darab kézipoggyásszal semmi egyéb dolgom nem volt, mint a biztonsági átvizsgálás után megkeresni a megfelelő kaput (boarding gate), és várni.

A budapesti beszállásnál kértek okmányt is, meglepődtek a jogosítványon, de egy kis telefonálást követően saját felelősségemre engedtek felszállni. Épp akkor kelt fel a Nap, mikor a lépcsőn beszálltunk a gépbe. Próbáltam pihenni, de a reggelivel való vacakolás, illetve az útlevélellenőrzéssel kapcsolatos gondolataim miatt ez nem ment. A német szókincsemet élesztgettem: EU-Staatsbürger, Botschaft anrufen, eigene Haftung, Fahrschein, Gültigkeit ist leider ausgelaufen...

Frankfurtban 8 óra körül jutottunk ki a repülőtérről - nagy megkönnyebbülésemre a zöld folyosónál senki sem ellenőrizte az utasokat, sikeresen bejutottam Németországba. Csak a rendőröknek kellett volna magyarázkodni, ha ellenőriznek - errefelé sok van, különösen a pályaudvarokon, peronokon. A telefon meg volt zavarodva a sok hálózattól, a nap folyamán legalább 4 szolgáltatóhoz is kapcsolódott. Megvettem a frankfurti napijegyet 8,30 euróért, ami már a 2 db átszállójegynél is kevesebbe kerül. Érdekességképpen említem meg, hogy kerékpárral ideális a város a közlekedésre. Ha valaki gyakran jár német nagyvárosban, a menetidő nem szempont, nincsenek csomagok, akkor érdemes megfontolni a "call-a-bike" rendszer igénybevételét. A használat díja egy évre 48 euro (kb 14500 Ft), ami alkalmanként fél óra ingyenes kerékpárhasználatra jogosít fel.

Az S-Bahn (Stadschnellbahn, kb. HÉV, elővárosi vasút) egész Frankfurtot behálózza (térkép), és minden vonal a Hauptbahnhofon (főpályaudvar) fut össze, ahol át kell szállni. Én a felszínen érkeztem, és habár várt a munka, mégsem tudtam kihagyni, hogy ne tegyek egy rövid sétát a feltételezett "történelmi városközpontban". Mondhatni felejthető élmény volt, mert itt jobbára a felhőkarcolók és az építkezések uralják a látképet. Az ázsiai turistákat ez sem tartja távol, itt is szorgalmasan fényképeztek (velem együtt). Mindenesetre legalább láttam a Majnát, a Dómot és a belváros egy részét. Ez nem Németország legszebb része, a vonat menti területeket helyenként még a vidéki Magyarország szerényebb tájai is felülmúlják. Más népek sarjai (törökök, feketék, arabok, kelet-európaiak) nagy számban képviseltetik magukat az utcán és az üzletekben, a repülőtér pedig fontos tranzitállomás Észak-Amerika és egyéb tájak felé.

10 órakor már meg is érkeztem a munkánk helyszínére. A két kollégával egész nap az új szervereket teszteltük, hogy miként reagálnak a redundánsan tervezett elemek kiesésére. Az estig tartó, viszonylag monoton feladatokat egy ebédszünet, illetve egy váratlan hardverhiba szakította csak félbe, ám szerencsére mindent be tudtunk fejezni. A saját laptopomat vittem, mert könnyű és az egész munkanapot kibírja egy töltéssel, gépeinket jobb híján közvetlenül a szerverek hálózatára csatlakoztattuk. Körbe is tudtam nézni az új hardverek egyelőre még félkész birodalmában, ahol olyan csemegékre lehet bukkanni, mint egy igazi, üzemelő IBM zEnterprise EC12 mainframe, illetve 1 TB RAM egy kartondobozban.

Az ebédre stílusosan török dönert (gyros, kb. 7 euro) ettünk a külvárosban, útközben egy zöldségesnél vettem pár fantasztikusan finom, Franciaországban termett őszibarackot.

Hazafelé már tényleg nem sok időm maradt. Ugyan szerettem volna felülni az ICE vonatra is, a repülőtéri eligazodás fontosabb volt, ezért megint a sima S-Bahnnal mentem. A vonat a reptérre 10 perc alatt ér ki. Jó ötlet volt megfelelő időt szánni a repülőtéri kóválygásra, a budapesti géphez az egyik legtávolabbi kapunál kellett beszállni. A németek fémdetektora annyira érzékeny, hogy minden utast egyenként kellett átvizsgálniuk a kézi fémkeresővel. Itt nem kellett igazolvány a beszálláshoz, a gépünk viszont késéssel indult. A Lufthansa jóvoltából ingyen kávé, tea és újság is volt a beszállásnál, na meg persze szinte használhatatlan lassú ingyen WiFi. Épp a mi beszállókapunknál parkolt két Airbus A380, amely a világ legnagyobb utasszállító repülőgépe.

A hazaúton már tényleg majdnem elaludtam, de elkezdtem lapozgatni a Lufthansa magazint, amiben olyan érdekes cikkek voltak, amik egészen a hazaérkezésig lekötötték a figyelmemet. A fedélzeten sört is adtak, erre adott esetben lehet készülni a nap végén. A kiszálláskor próbáltam elsőként kiérni a taxihoz, ami többé-kevésbé sikerült is, így végül még éjfél előtt otthon voltam. A repülőjegy amúgy illetékkel együtt 120 000 Ft volt oda-vissza.

Néhány képet feltöltöttem ide.