Embedded Files
Post date: Jun 3, 2013 5:33:31 PM
Tavasszal a cégünk felajánlotta, hogy csoportos nevezés esetén támogatják a részvételünket a Top Maraton mountain bike rendezvénysorozaton, ami négy állomásból áll: Szilvásvárad, Duna, Bükk és Mátra Maraton. A nevezési díj a választott távtól függetlenül ugyanannyi, mindegyiken lehet rövid (30-35 km), közép- (60-70 km) és hosszútávon (90-100 km) indulni. Kollégáim a rövid távokra neveztek, én pedig a garantált siker és szórakozás érdekében a középtávra. Ugyanezen a maratonon 2003-ban és 2004-ben is indultam, méghozzá az akkor 110 km-es hosszútávon, amit első alkalommal 7:21 alatt teljesítettem is, másodszorra pedig emlékeim szerint nem sikerült szintidőn belül beérnem.
Két héttel az esemény előtt, munkából hazafelé leugrott a láncom az egysebességesről, és csúnyán ráestem a jobb térdemre, illetve egyidejűleg a bordáimmal ráestem a kormány végére. A maraton előtt 3 nappal kipróbáltam, mit szól a térdem a meredek emelkedőkhöz, és a Kiscellitől feltekertem a Hármashatár-hegy csúcsára a szokásos ösvényeken. Mivel nem tapasztaltam problémát, úgy döntöttem, hogy nem hagyom ki a maratont sem.
Látszott, hogy nem lesz egy könnyű maratonunk, ugyanis az előzetes hírek szerint kitartóan áztatta az eső a hegyeket, és vasárnapra is ez volt a kilátás. Reggel már az ébresztő előtt fél órával felébredtem, odakinn épp eleredt az eső... Az indulás időpontjára kényelmesen el tudtam készülni, fél hét körül már úton is voltunk kollégámmal. Szilvásváradra így is két órát vett igénybe az út, de szerencsére egy másik munkatársamat meg tudtuk kérni, hogy a nevünkben vegye fel a rajtcsomagot. A kocsinál még maradt időnk minden tennivalóra. A várható dagonya miatt a 2,35"-os Panaracer külsők helyére feltettem a 2,0"-os Specialized Fast Trak-eket, amelyek jobban tisztulnak a sárban, és kevésbé akadályozzák a kerék forgását. Sajnos reggelizni nem nagyon jutott idő, még jó, hogy az autópályán ettem valamit. Nem volt meleg, odalenn az Alföldön 11'C-ot mért az autó. Rövid bringás nadrágban és két, egymásra vett rövidujjú mezben álltam rajthoz. Eddig csak egy fél szendvicset és pár kocka csokit ettem.
10 órakor rajtoltunk, és a Szalajka-völgyben hagytuk el a települést, a Gerennavárig 400 m szintet aszfalton tettünk meg. Ezen a szakaszon végig előzésben voltam, talán a többieknek nem volt kedvük megindulni. Az aszfaltról a sárga jelzésen kanyarodtunk fel az erdőbe, és csaknem Bánkútig haladtunk rajta felfelé, miközben elértük az első frissítőpontot. Itt csak két pohár High5 izotóniás löttyöt ittam, és mentem is tovább. Hamarosan elértük az első lejtőket, amelyek a szintrajzzal ellentétben nem voltak félelmetesen meredekek. A sár csak azokon a helyeken volt csúszós, ahol az ösvény réteken haladt át, a többi helyen - feltehetően a kis agyagtartalom miatt - nem kellett tartani tőle. Az összes erdei lejtőn igyekeztem óvatosan menni, mert ha itt is ráestem volna a térdemre, könnyen lehet, hogy nem tudtam volna folytatni a versenyt. Sőt...
A második szakaszban a Bánkúttól északra fekvő gerinceket és völgyeket kerülgettük egy erdészeti úton, közben csaknem a kiindulási szintre süllyedtünk vissza, hogy annál jobban "fájjon" a feljutás Bánkútra az Ördög-oldal nevű, a kitartást híresen próbára tevő emelkedőn. Az egyik legnagyobb büszkeségem, hogy néhány tíz méternyi valóban járhatatlan szakasz kivételével az egész maratonon végig nyeregben tekertem. Épp javában igyekeztünk felfelé, mikor hatalmas zivatar áztatott bőrig minket, sőt az előttünk haladók még jégesővel is találkoztak. Mivel a terepen szinte kivétel nélkül mindenhol friss sár volt, a magasabb helyeken pedig 5'C-ra hűlt a levegő, sokan feladták a versenyt - ha a felfelé kapaszkodás nem lett volna elég kimerítő, a Bánkút után következő hosszú, pocsolyákkal borított lejtős szerpentin újabb kihívást tartogatott: hogy ne fagyjunk rá a bringára. Az egészben talán annyi jó volt, hogy az esősebb, pocsolyásabb szakaszokon az amúgy a sárban szinte eltűnő hajtás elemei (lánc, váltók, lánckerekek) újra le tudtak tisztulni valamelyest.
A középtáv szintrajza
Én jól bírom a hideget, egyszer sem éreztem, hogy fáznék. Ellenben azt megéreztem, hogy a reggeli hiánya miatt kezd elfogyni az energiám, ezért legelőször is úgy 25 km-nél felhasználtam a rajtcsomaggal kapott High5 energiagélt ( http://highfive.co.uk/product/energy/energy-gel-2 )
amiről csak annyit tudtam, hogy a fogyasztás után inni is kell rá, és ettem mellé egy müzliszeletet a sajátomból. Ez valóban felvitt Bánkútra, körülbelül 2 óra 30 perc alatt teljesítettem az eddigi szakaszt, ami még csak a féltáv volt! Itt először is a sátor széle alól készítettem egy fotót a bringáról, majd megettem még egy müzliszeletet és pár szem, a rendezők által kínált zselés cukrot, és előkészítettem az egyik Ma Baker csokis zabszeletet is a hátizsák oldalzsebébe. Itt is izotóniás italt ittam, kicsit nézegettem, hogy a többiek milyen arccal érkeznek meg, aztán irány a lejtő! Egy táblán kiírva: a célig még 32 km!
Ezen a ponton már a cipőmben is állt a víz, tehát lényegében mindegy volt, mibe megyek bele. Nagyon tetszett a lejtő, bár eléggé kísérteties volt úgy menni, hogy perceken keresztül senkivel nem találkoztam. Aztán eljött az a pont, ahol fel kellett kanyarodni az erdőbe egy újabb mászásra a kék jelzésen. Itt utolértem egy srácot, elkezdtünk beszélgetni, mikor - valószínűleg még az előző mászás, majd a hidegben száguldás miatt - szinte merevgörcsbe állt mindkét lábam úgy, hogy le kellett szállnom és egy-két percig a bringa mellett állnom, míg elmúlik :)
Ezután hamarosan ismét erdészeti úton haladtunk tovább: Jávorkút, Csipkéskút következett, közben az idő is kitisztult kissé, és csakhamar ismét 800 m feletti magasságban jártunk. Itt már nem voltak nagyobb erőpróbát jelentő emelkedők, sőt helyenként egész használható minőségű aszfalton is lehetett haladni. Így értük el az utolsó frissítőpontot az Őrház útelágazásában.
A vége nagyon érdekes volt. Sok emelkedő már nem volt hátra, de akadt más kihívás. Először is felkapaszkodtunk a 850 m magas Vörös-kő-bércre, majd a túloldalon legurultunk. Ezen a kétnyomos úton furcsa, többnyire a hegyükkel felfele álló kövek vannak, amikre lefelé érdemes figyelni, mert könnyen fel lehet ütni a kereket rajtuk. Majd a végén következett a sokak által megénekelt végső próbatétel: a közép- és a hosszútáv ugyanazon az enyhe lejtésű, vastagon sáros és pocsolyákkal teli úton gurult be a célba, és az itt elérhető sebesség miatt az első kerék mindenkinek éppen a szemébe fröcskölte a sarat. Itt már "minden mindegy" alapon a legtöbb pocsolyán egyenesen mentem át. A befutó előtt pár kanyarral dolgoztak a fotósok, nem csodálom, hogy egész nap nem volt kedvük feljebb merészkedni a hegyen... A cél előtt körbe kellett kanyarogni a rajt területén, ezért látványos beérkezésről nemigen lehetett szó, de legalább hallhattam, hogy bemondják a nevemet.
Az időm 4:57:04 lett, ami a középtáv osszesítésében a 167. helyet jelenti, összesen 314-en fejezték be, 75-en feladták. (A hosszútávon sokkal drámaibb lett az arány, 60-an tudták teljesíteni, 37-en nem...) Érdekességképpen, akik "műszerrel" mentek, azt állítják, hogy a táv nem 64, inkább 68 km volt, bár ennek nincs nagy jelentősége. A célban hamar összefutottam a kollégámmal, nagyjából lemostam a bringát, majd a zuhanyozást kihagyva átöltöztünk és megettük a nevezéshez járó gulyáslevest, aztán igyekeztünk haza.
Kollégáim is sikerrel teljesítették a rövidtávot 2:15 és 3:38 közötti időkkel, a tavalyi szlovén túráról ismerős Ági pedig első lett a nők között az Alpinbike színeiben!
Utószó
Az idei Szilvásvárad Maratonon a hideg és a nagy sár ellenére is kitűnő formában éreztem magam, és életem egyik legnagyszerűbb élményét nyújtotta a rendezvény.
Ezt bizonyítja a rólam készült fotó is a cél előtt 2 kilométerrel:
A hűséges Giant még mindig darabokban van odahaza és várja a további takarítást. A legcsúnyábban a középcsapágy ázott be, de ennek majd egy külön bejegyzést szánok. Természetesen a láncot is ki kell majd tisztítani, a tárcsafék betétei elöl-hátul szinte teljesen elkoptak, a kormánycsapágy és a hátsó agy is gondozásra (tisztításra) szorul, a legfőbb "panaszos" pedig kétségkívül a villa lesz, amit így 2 év használat után szeretnék elvinni egy alapos szervizre, szimering- és olajcserére.
Tartom magam a korábbi véleményemhez, hogy ez a bringa nagyon jó választás volt, például felfelé szinte bárhol el tudtam menni a kerék megcsúszása nélkül, a váltással a legnagyobb sárban sem volt gondom. Mellesleg a maraton előtt visszakapta az eredeti Velo nyerget, amivel most egészen megbarátkoztam, szóval marad is. Egyébként ezen a maratonon jól megfigyelhető volt a 29er (29" kerékméretű) kerékpárok elterjedése.
Felszerelés
- Osprey hátizsák (a víztartályt most otthon hagytam) esővédő huzattal
- Pumpa, teleszkóppumpa, kombinált szerszám
- Tartalék belső 1 db és gumijavító készlet
- Iratok, telefon, kocsikulcs
- Széldzseki
- 2 db müzliszelet
- 2 db Ma Baker zabszelet
- 1 kulacs (0,7 liter) víz
Tanulságok
- Budapestről Szilvásváradra kényelmesen 2 óra alatt lehet eljutni.
- Reggelizni, bemelegíteni kötelező!
- Tartalék fékbetét ajánlott (már ha egyáltalán ki lehet cserélni...)
- Sárvédővel nagyon sok mocskot fel lehetett volna fogni.
- A kulacs sárosan használhatatlan.
- Fel kell készülni az utólagos tisztálkodásra az autónál pár liter vízzel, törülközővel stb.
- Jó ötlet egy teljes átöltözésre készülni (mondjuk ezt most is nagyjából így szoktuk csinálni).
- Nyugodtan lehet egy negyedórát is tölteni a bringamosónál az alaposabb munka érdekében, amihez egy autóskefe vagy rongy is jól jöhet...
Linkek
Eredménylista (PDF)
Bikemag - Blazsó Márton - 1. helyezett beszámolója
Bikemag - Buruczki Szilárd - 2. helyezett beszámolója
Ózdi Kerékpáros Egyesület beszámolója
Jövőre talán egy hosszútáv...!
Google Sites
Report abuse