útközben
amíg kapaszkodna földbe égbe
rejtve ha segítségre szorul
mosolyát más grimasznak vélve
bánatát kimondatlanul hagyja
s inkább pókerarcot ölt
a tükörben néha
ráköszön idegen-magára
és az üres lakásban
karonfogva az elhunytakat
rácsodálkozik az elmúlás
őszi színkavalkádjára
lehet Isten vígasznak szánta
de a múltból egyre többen
közelednek feléje
nem kérdeznek mégis válaszol
úgy érzi csak most tud azokra felelni
s ezért ő sem vár még válaszokat
a ki nem mondottakra
ahhoz nem csak elindulnia
de megérkeznie is kell
2022.12.29.
Bara Anna
*