már nem hoz új ágat

kéregráncai alatt nyüzsögnek a lárvák

észre sem vette hogy kivágták

amíg gyökerei kapaszkodtak

évgyűrűibe rügyfakadások

ágfésülő szelek

lombszaggató viharok dermedtek

és madárcsőrök gyógyító erejéhez

asszisztáló sebforrasztó idő

idáig hatalmasnak

megtörhetetlennek érezte magát

most bizonytalanul keresi

elvesztett törzsét hajtásait

az elnémult madárhangokat

még ragaszkodik

miközben a tönkjén egy mókus

idegesen rohangál

egyszer ha elengedi a földet

kifordult gyökerével jelezve

itt egy csemetével ő is pótolható

már nem láthatja ahogy égig nő a jövő

2016.05.03.-2016.07.19.-2018.07.20.

Zsefy Zsanett

*

Eredeti vers: sites.google.com/site/zsefyseholsincsvilaga/keregido-m?authuser=0