Nem ír rólunk balladát az Isten,

de számon tart, mint étkezést a kisded.

Ujja hegyén nem hagy nyomot tinta,

a bibliát ember fia írta.

Fűzfa ágán, ha a napfény billeg,

attól minden bánatom elpilled,

s rápattannék egy kis levélnyélre,

úgy repülnék Isten tenyerébe.

Elzengeném, ami hibát vétett

feledésbe merülhet az égbe',

de addig fordul jó olykor gonoszra,

míg planétánkon hely marad a rosszra.

Egy csipetnyit át kellene írni:

teremtésből a kígyót kinyírni.

A haragot törölni, s a vétket

száműzni a világból, de végleg.

2014.04.23.

Zsefy Zsanett