Nem csábító a kocsma pultja,

a röhögő, borostás, vén csapos,

sarokban gubbasztó céda cucca,

több napnak koszától harmatos.

Lakkozott körmén málló festék,

fogak között megreccsenők,

rágcsálja, közben minden estén

térképezi az érkezőt.

Nem csábító az erdő mélye,

szeméthegyektől szenvedő,

kis mellékutak esti képe

félelmet sugall, mint szemfedő.

Alkohol bűze ül padokra,

szerelmet űzőn, kéretlen,

mámorban nő a szégyen foltja,

légyottok emléke életlen.

Nem csábít már, de mégis kényszer,

korsó habjában feledés,

söréből kortyol, s olykor félsszel

többet is kér, egy mit sem ér.

Nem érzi rég, hogy üres minden,

sem ölelő karoknak illatát,

emlék sem maradt mit felidézzen,

csak a szomjas éj karolja át.

2010.08.28.-2012.05.31.-2019.11.11.

Bara Anna(Zsefy)

*

Zeneajánlóm: BENKÓ Sándor - PETITE FLEUR

http://youtu.be/UQwqNACx2dY