Ne búsulj Költő, hiszen él még Szentesi Csilla,

ha bőrödbe nem férsz, olvassad, bár csak kispista.

Durva az élet, de durvább, ha túlmagyarázom,

ha néha vétek, azt szenvedjem én, ne gatyázzon!

Mert értek a szóból, s elfogadom mi a módi,

ha rólam üzentél, beláttam rég, mi a bóvli.

Kezemben pemzli, de a számat festi a tinta,

ám Rorschach foltjain sem nyílik zsebben a bicska

...ez egy fricska(?) .

2013.03.28.

Zsefy Zsanett

*

Reakcióm a "szirmokra bomlott a múlt" c. versemhez (Neogrády Antal költő által) írt alábbi hsz-re:

"Nem nyit rég az akác, csak a babja fityeg szanaszéjjel.

Bakkné Szentesi Csilla versei jöttek az éjjel.

Látod-e lázad a kert, mert lusta az őszfejű gazda,

Nagyszerű dísztökökön parkol a csontszinű mazda.

Elfogy a hexameter, mert ólmos a vénszemű pilla,

Nem lehetek bakod én már Bakkné Szentesi Csilla.

(Nagyon dalolt e név zenéje bennem)"