éjszakánként

vörös folyó a horizont 

felhővitorlákkal 

fénykardokkal a 

csillagok haborúsat 

játsznak

holdudvarból nem látszanak

jégkristályfátylától

lángcsóvát a 

tüzes lovak 

húznak égi tájon

ablakomba minden este 

kalauzcsillag bámul

úgy világít hogy 

fényébe az ember 

belekábul

vele talán a titokról 

lehullhat a zár is

hová tűnnek 

akiknek a 

másvilág a bázis

soká' hittem hogy 

felettünk angyalokként 

élnek

de rájöttem mind eltűntek 

egy fekete lékben 

nem is nézem már 

esténként a 

csillagos hölgyet

ott vannak mind 

ahol az ég 

csókolja a földet

2023.07.15.

Bara Anna