bodzalány - megjegyzések

Zsanett Zsefy

12:52 júl. 5.

Szintén a versem üzenőfalán írtam az alábbiakat:


2020.06.23 11:57

Köszönöm a kiemelést, Kedves Tamás!

Igaz a vers múlásának már nem örültem.


(Érdekességként említem meg, hogy a fészen éppen a napokban

- mert tényleg érdekes, hogy éppenséggel mostanság - jutott valakinek az eszébe, hogy Debrecen ikonikus figuráiról indítson posztot. Örömmel fedeztem fel a versem főszereplőjét az említettek sorában, és konstatáltam, hogy jól emlékeztem rá. (Igaz, én nem a Hófehérke néven emlékeztem meg róla, de már korábban írtam, hogy miért lett Bodzalány.)

Válasz


Zsanett Zsefy

12:49 júl. 5.

A Dokkon a versem üzenőfalán:


Nem kellene magyarázni/magyarázkodni, de ez most kikívánkozott belőlem. (Elnézést érte!)

Lecseréltem az "átváltozás" c. versemet erre. Miért tettem? Mert olyan csodálatos ez a szó, hogy: bodzalány. :)

...miközben (bennem) megmagyarázhatatlan okból ellentétes érzelmeket vált ki. (Talán azért olyan szép és izgalmas számomra) Kellemeseket: összefonódik benne a szeretet, a hűség, a tisztaság; s ugyanakkor a tehetetlenség, és a fájdalom. Ettől a kettősségtől még gyönyörűbb számomra. A fehér szirmok a tisztaság, a pozitív érzések hordozói, míg a fekete bogyók a fájdalom, a halál szimbólumai.

A bodzavirág azt az asszonyt (?) juttatja eszembe, aki az esküvőjén veszítette el - talán balesetben - a vőlegényét, s belebolondult. Haláláig fehér ruhában rótta a város utcáit. Sokan kinevették, sok gyerek félt tőle, és nem sokan tudták az igazságot. De annál többen és többfélét suttogtak róla.

Én, ha találkoztam vele - még gyerekként - mindig sajnálattal vegyes félelemmel gondoltam bele, mi lenne, ha velem is ez történne?


Lehet hozzám sem a valós történet jutott el anno.

Így csak azt mondhatom, hogy a verset a fehér ruhás asszony ihlette. Kibontatlan... mondhatni csak emóciók...lehet feledhető vers-egész, de a legfontosabb, hogy a cím, a szó: "bodzalány" a vers sorsától függetlenül is itt marad.