Az indulási oldalon lassan

elfogynak a csokrok. A kezek

másnak intenek. A fékcsikorgás

fel-felébreszt, s amíg igazítasz a

gyűrött időn, fejedet még ráhajtod

a zakatoló szívverésemre.

Felhő áztatta haját Hold törölgeti,

s a csillagpernyével borított égre

füstöt sóhajt a város. Mégis a

végállomás kontúrját a szennyes

égbolt alatt is egyre tisztábban látom.

A vonatfütty majd felvágja az eget,

és én átszállok.

2013.03.18.-2017.07.24.

Zsefy Zsanett

*

A "retus nélkül" c. versemből átirat...