átirat

amíg az őszi égen csillagokból mazsoláztak

a felhők, mellénk kuporodott az este. a

sötétség ura hatalmas hátizsákjában, mint

túlélő csomagot mindenhová magával cipelte

a múltat. de a szikár szél vállán nem fért

el sok emlék. így nem csoda, hogy rég

elhagyta a pillanatot, amikor ugyanígy itt

ültünk, rabul ejtve a csorgó holdezüstöt.

míg a rovarneszektől riadtan összebújva

nevettük ki egymás félelmeit, a hűvös szél

jó ok volt a közeledésre. manapság vastag

felsőben ülünk egymás mellett. de játszunk

és eljátsszuk, hogy még így is fázunk, és

egy hatalmas pulcsit kötünk, s ha kész lesz

ketten bújunk bele

2019.02.08.-2020.05.01.

Bara Anna (Zsefy Zsanett)