a nő a lába alatt összegyűlt víz tetején lebegő

hajszálakat bámulta hogy lehet hogy valahányszor

elérik a lefolyót meggondolják magukat és újra

ott tekeregnek a lába körül mindíg utálta ha a

kádból kellett kihalászni a hajcsomókat napi

száz még normális mondta az orvos neki ennyi

sosem hullt ki az undorhoz kevesebb is elég

volt most az a pár szál sem bosszantotta

beletörődött megpróbált a víz kellemes érintésére

koncentrálni feljebb vette a hőfokot és erősebb

sugárra állította a tusoló rózsáját élvezte

ahogy a tarkóját metsző forró víztől ismét

kitisztult körülötte minden a neurológus

szerint természetes dolog a kitágult erekben

jobban áramlik a vér az agy végre fellélegezhet

a samponért ösztönösen nyúlt majd felsóhajtott

ma nem volt hányingere a kemótól csak az élettől

2018.05.18.-21.

Bara Anna

*

MaradanDOKK-os vers.