avagy amikor a költő (sem) látja a végét...

Ha lehetnék meghökkentő, figyelne tán a világ,

sárgalázból fehér kendő, amit csak a hideg ráz.

Körben szikla, lennék árok, amiben úgy elvesznél,

elmondhatnád nem találod magadat, lehúzlak én.

Kapaszkodnál a hiányba, tenger ágya fogja vagy,

látod mondtam, hogy hiába, ha túl messze van a part.

Csendes itt az óceán is, nevemet nem zengi hab.

Tajtékozva kire vársz? Rég Mariana árka tart.

2015.04.25.

Zsefy Zsanettt