gondolatban lerombolta a falakat

átnyúlt az úttest felett

s visszarakosgatta a hámlott ruhájú

kertes házakat

a csapó két oldalát a kanyargós emlékeihez igazította

s hagyta hogy a majd félévszázados

zörgő-zakatoló tuják végig döcögjenek

a város gyomrába a rég felszedett síneken

még rápillantott a templomra

azután a főutcán átszállt az egyesre

és meg sem állt a kálvin-térig

ahol a szél mintha a parasztkantáta

akkordjait sodorta volna felé

hegedűtanára lakásából

gyermeki örömmel kanyarodott be

a péterfiára

örült mert újra anyja mosolya jött felé

apja kitárt karjában

és a sarki presszó kávéillatú zsongásából

a vasárnapi fagylaltozások málna ízű álmai

már meg sem lepődött hogy

a palacsintaképű nap fahéjas almás ruhája alól

anyja szilvás gombócai gurultak elő

de a kapuhoz érve a pláza ormótlan tömbje

hullámokat kavart emlékfolyama tükrén

hát visszafordult és

csalódottan becsukta az ablakot

a kanyarbérház zajos és poros világából

az erkélyen pihenő galamb ijedten felrebbent

és elszállt egyenesen a krematórium felé

2021.06.12.-16.

Bara Anna

*

Illusztráció: Árpád tér-Harcos Tibi fotója-FB

*

Megjelent a Holdkatlanban okt. 16-án:

holdkatlan.hu/index.php/szepirodalom/vers/11052-bara-anna-idokanyar-avagy-mind-r-kke-debrecen