avagy szuicid poét(ik)a...

Gondoltam, megint csak hozok egyet,

- nem ahogy kutyának csontot vetnek -,

de lehet e pár sor sem mutat újat,

ahogy a fogaim is majd, kihullnak.

Túlnan a kép máig harmonizál,

a tenger tajtékos, a Dokk kivár.

A kapitány kormányon, minthaérzi,

de kurvára nem bírja, ha más nézi.

Talán csak könnyet ejt, nem épp értem,

ha meg is értem, át mégse (v)érzem.

Így elő a csákánnyal, s magam vágok

egy hatalmas rést skalpolt koponyámon.

2013.02.26.

Zsefy Zsanett