bűnös




gyűlölöm. ráépült nyolc évnyi emlékemre.

összenyomta a hortenziafejek apró szirmait,

s a parfümök kavalkádja elfedte a

lila akácok diszkrét illatát.

az udvari egyszobásunk mellett sem érződik gázszag.

a szomszéd néni igazi úrinő volt, de szerelmei után

csak a halállal tudott elszenderedni.

a házfelügyelő sem inti a gyerekeit, hogy

ne rohangáljanak, s nem csúfol senki gólyalábúnak.

a zongoraszó a táblabíró családjának

nappalijából a parkettákkal valamelyik

szegény ember kályhájában rég elduruzsolta

a szerelmi álmokat.

csak a gyermektelen idős házaspár

intarziás bonbonierje maradt meg és a

mosolyuk, amikor átnyújtották.

a karácsonyi angyal is elmenekült.

azóta az angyalaim bármikor és soha velem,

ahogy Isten. de ő sem szólít már meg hihetően.

gyűlölöm a plázát.

agyonnyomta a gyermekéveimet.


2019.02.28-03.02.

Bara Anna(Zsefy Zsanett)

A bonboniert a nagyon kedves, idős házaspártól kaptam. Sajnos a nevükre nem emlékszem. Lehet még élnek rokonaik. Úgy emlékszem gyermekük nem volt. Talán azért is kedveltek engem annyira. A szomszédunk, a szépséges idős Hevesi néni volt... A házfelügyelő pedig a Varga házaspár. Hangos, de jóindulatú család. Ma is emlékszem egyik gyermekükre, az aranyos kis Lalikára...(Az udvaros ház, ahol 14 éves koromig éltem, a Péterfia 16. szám alatt állt. A Pláza miatt tették a földdel egyenlővé. Kivéve az udvar hátsó traktusában lévő otthonokat. Így a keresztépület is megmaradt. A Juhász család jut eszembe, ha magam elé képzelem azt az épületet. A másik nagyon kedves család neve már nem jut eszembe. A keresztépületre merőleges szárnyban egyidős, egyedülálló hölgy lakott: Margitka, akinek viszont élete végéig volt egy kitartó udvarlója. A kicsit hajlott hátú úriember rendszeresen felkereste Margitkát, és olyankor elegánsan öltözve sétálni, színházba, vagy ki tudja hová mentek.

Ezekben a megmaradt régi lakásokban manapság kis üzletek működnek.)