A bonboniert a nagyon kedves, idős házaspártól kaptam. Sajnos a nevükre nem emlékszem. Lehet még élnek rokonaik. Úgy emlékszem gyermekük nem volt. Talán azért is kedveltek engem annyira. A szomszédunk, a szépséges idős Hevesi néni volt... A házfelügyelő pedig a Varga házaspár. Hangos, de jóindulatú család. Ma is emlékszem egyik gyermekükre, az aranyos kis Lalikára...(Az udvaros ház, ahol 14 éves koromig éltem, a Péterfia 16. szám alatt állt. A Pláza miatt tették a földdel egyenlővé. Kivéve az udvar hátsó traktusában lévő otthonokat. Így a keresztépület is megmaradt. A Juhász család jut eszembe, ha magam elé képzelem azt az épületet. A másik nagyon kedves család neve már nem jut eszembe. A keresztépületre merőleges szárnyban egyidős, egyedülálló hölgy lakott: Margitka, akinek viszont élete végéig volt egy kitartó udvarlója. A kicsit hajlott hátú úriember rendszeresen felkereste Margitkát, és olyankor elegánsan öltözve sétálni, színházba, vagy ki tudja hová mentek.