(3. verzió)

gondolatban lerombolta a falakat

átnyúlt az úttest felett

s visszarakosgatta a hámlott ruhájú

kertes házakat

a csapó két oldalát a kanyargós emlékeihez igazította

s hagyta hogy a majd félévszázados

zörgő-zakatoló tuják végig döcögjenek

a város gyomrába a rég felszedett síneken

még rápillantott a templomra

azután a főutcán átszállt az egyesre

és meg sem állt a kálvin-térig

ahol a szél mintha a parasztkantáta

akkordjait sodorta volna felé

hegedűtanára lakásából

gyermeki örömmel kanyarodott be

a péterfiára de a kapuhoz érve

az otthona helyén a pláza ormótlan tömbje

kavart hullámokat emlékfolyama tükrén

elsodorva a jegesember rekedt kiáltozását

a kenyérhéjat gyűjtő nénit a szomszédház pincéjéből

a tojásszén ropogását a vaskályhákból

a kéményseprők szénporos arcát

és elsodorta az utcabeli játszótársakat is

hát visszafordult és

csalódottan becsukta az ablakot

a kanyarbérház zajos és poros világából

az erkélyen pihenő galamb ijedten rebbent fel

és elszállt egyenesen a krematórium felé

2021-06-22

Bara Anna