éjszaka sziporkázó buborékokat számolok.

Néha kipukkannak majd feltűnnek,

mintha valami láthatatlan száj

újra felfújná őket.

Irigykedem.

Hajnalra belátom túl sokan vannak és túl messze.

Engem sem találnak majd meg egyikben se.

Felesleges vágyak.

Mire a Nap végigkarikázik az égi rutinpályán

ismét szakadt fényfüzérek lesznek

a pókhálóerezetek. Meg-megrezdülnek velem,

ahogy hatalmas lábaival átölel és

menthetetlen felzabál az éjszaka.

2019.04.10.-2019.04.28.

Bara Anna (Zsefy Zsanett)

*

A Dokkon fent van más címmel egy átirata: Micsoda pók, avagy kétes kegyelem...de azt elvetettem.