Apám hangján

Míg földi létem hagyta zsenge szálként

hozzám hajoltál: védjen angyalod.

Nem számoltam félve vajon hány még

az érintés, mit neked adhatok.

Hogy édes volt vagy keserű az íze

a csókomnak, mi sohasem fogyott,

mit számít már, ha szemem acél kékje

csak emlékként hagyott örök nyomot.

*

Anyám hangján Apám halála után

Már elfeledted hajam illatát is,

a hárs' hordozza talán még nyomát.

Az arcod éle gyenge holdvonás, mit

visszatükröz néhány fénybogár.

Az éjszakákban alig vannak színek,

de bennem virraszt minden ami szép,

mégsem érzem nyugodni a szívem:

pipacs-szerelmem elcsente az ég.

2014.08.11.-2014.11.09.

Zsefy Zsanett