Zsefy és Bara versek - 2

''Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.'' (Angelou Maya)

Veletek maradok, amíg emlékeztek rám!


1968-ban kezdtem írni. Akkor vettem fel a Zsefy nicknevet. 2018. közepe óta édesanyám nevéből (Barabás Anna) kreált néven, Bara Annaként is írok.

Írásaim valós nevemen - Bakkné Szentesi Csilla - is megtalálhatók az interneten.

Sűrített bemutatkozó(m)

Írásaimhoz az élet néhány fénysugarát próbálom meg úgy csokorba fogni, hogy ebből akkora fénynyaláb legyen, ami legalább a kontúromat megvilágítja, hogy mások számára is látható legyek.


Debrecenben születtem és ott is élek. Iskoláimat a Bányai Júlia Általános Iskolában, - ma Zenei Általános - és a KLTE Gyakorló Gimnáziumban végeztem. (Fizika-kémia szakon.) Később az Erdey-Grúz Tibor Vegyipari Technikumban szereztem vegyipari technikusi oklevelet, majd környezetvédelmi előadói végzettséget egy középfokú OKJ tanfolyamon.


Negyvenöt éve házasságban élek. Már férjem is nyugdíjas. Két remek fiunk van. Egyikőjük - házas és két tüneményes fiúgyermek apukája.


Második otthonom a munkahelyem, a TEVA Gyógyszergyár Zrt - a hajdani BIOGAl - volt, ahol előbb a kutatás területén dolgoztam öt év kitérőt leszámítva, amikoris a Debreceni Vízmű- és Gyógyfürdő csábításának engedtem. De a szívem visszahúzott a BIOGAL-ba. Sajnos újabb gyógyszerallergiám miatt 1989-ben pályamódosításra kényszerültem és el kellett hagynom a kutatás területét és az imádott munkatársakat, de az új munkakör mégsem lett számomra kényszer. Környezetvédelmi előadóként veszélyes hulladékok témában, míg labortechnikusként szennyvíz, illetve veszélyes hulladékok vizsgálatában tevékenykedtem egészen a 2007-es nyugállományba vonulásomig. Ezt a lépést egy szívinfarktus döntötte el helyettem. Ismét búcsúznom kellett -, de most már végérvényesen - a kedves munkatársaktól.


Az olvasás szeretetét szüleimnek, az irodalom, s azon belül a versekhez vonzódásomat - így visszatekintve - Dr.Kiss Tamás költő tanáromnak tulajdonítom. Nyugdíjasként újra előjött a már negyven éve nélkülözött vágy - s az internet meg is adta a lehetőséget -, hogy írogassak és azt másokkal is megosszam.


Több honlapom van ahova verseket, prózákat gyűjtöttem a szerzők engedélyével (Zsefy-Cédrus-versek, Zsefy-Cédrus-versek2, Zsefy Zsanett-Villanások-innen-onnan), és több honlapom, blogom van saját írásaimmal.

Pár versemet videón is lehet olvasni, vagy hallgatni a You Tube csatornán.

Néhány versemet megzenésítették.


Több versem is elhangzott már a CINKE Portál tagjainak előadásában az Origó-Ház Rádió Mecsekszabolcs műsoraiban, TEVA-találkozón, Poet találkozókon, esküvőn, és kértek el versemet iskolai rendezvényre (szavalóversenyre) is.


Önálló kötetem nincs. Néhány - úgy félszáz versem - eddig 20 kötetben jelent meg.

Jelen voltam, és vagyok több portálon, internetes újságban.


Ha többet szeretnél tudni rólam, akkor keresd fel a "Bemutatkozó" oldalt!

Ha régi blogjaimat szeretnéd elérni, akkor keresd fel a

https://sites.google.com/site/zsefyseholsincsvilaga/blogjaim-honlapjaim?authuser=0#h.p_DBavQFefrV93

oldalt!


Ha az első részben - honlapon - azt írtam, hogy oda azokat az opuszaimat töltöttem fel, amelyeket szívesen látnék nyomtatott formában, akkor itt - hogy ne ismételjem magamat.... :) - a legfrissebbeken túl azokat is összegyűjtöttem, amiket valamilyen okból nem szeretnék elveszíteni.

Bár - ahogy mondani szokták - egy anyának minden gyereke kedves, mégis lesz jó pár versem, szövegem, amelyik sem ide, sem a Zsefy seholsincs világa első részébe nem került fel. Ennek oka lehet az általam felülbírált színvonal, a téma elavulása vagy éppen a pillanatnyi hangulat(om).

Sorry!

Kelt: 2017.


Bakkné Szentesi Csilla (alias Zsefy Zsanett, Bara Anna)

*

1969.

1989.

2019.

Éveimmel már nem dicsekszem,

örömet lesek minden percben.

Írogatok vagy negyven éve

kételyeimet félretéve.

Tanultam vegytant, sok fizikát

a technikumban gimi után.

A verset mindig is szerettem,

Kiss Tamás költő nevelt engem.

TEVÁ-nál éltem sok-sok évet,

s nyugdíj után a szenvedélyem

rímekbe szedni, mi volt régen,

mi lesz majd később, ha megérem.

Ha éltem ezzel el nem toltam,

köszönöm egyszer majd a sorsnak,

de ne búsuljál, hogyha vége,

találkozunk majd fent, az égben.

(2009,)


Faviconom - 2021.

Fejlécfotó: Bakk Zoltán