ha majd

fáradt kékkel földet ér s én

szikecsendben elpihenve

hallgatom hogy közeledik

alkonyhúrokat pengetve

nem számít a hol és mikor

a meddigje lesz a fontos

tisztán vagy a földi léttől

imitt-amott kicsit foltos

az is és úgy épp az enyém

addig amíg bevarrhatom

de talán az utolsó rést

szakavatott kézre hagyom

s árnyékhálón fáradt kékkel

ha csak az ég ér a földre

megírom mert még tehetem

bizakodni lásd megérte

2021.09.16.

Bara Anna