Ha helyem nincs már itt se, ott se,

kesztyűt sem vág hozzám egy se,

szántatlan sem hagytak utat,

ne zavarjon meg e tudat?

Szürkeségem nem szégyelltem,

színeimet rád képzeltem,

nem tagadtam meg álmaim,

megforduljak vagy álljak itt?

Veled léptem türelemmel,

nem bontottam zászlót kedvvel,

míg zárszót vártam csendesen,

most nevessek keserveden?

Ha nem látnád, kibe rúgtam,

cifra gúnyám kiről nyúztam,

s míg csőre töltök minden szót,

diktálhatnám a tempót?

Mert hitem annyi, mint az éltem,

magam edzem, végig érjen,

s nem térden csúszva teszem azt,

az én helyem egy külön kaszt?

Ha nem tudnám, merre tartsak,

egyenesen, jobbra, balra,

és zsákutcába futna hit,

szemeket fel mondd ki nyit?

Ha nyomort csak filmen látnék,

becsület se lenne játék,

s nem ismernék embertelent,

tudnám-e, hogy mit tegyek

a Keresztúton, ha átmegyek?

Megfogjam áldó két kezed?

2012.04.16.-2017.02.14.-2017.10.07.

Zsefy Zsanett