- avagy pillanatok az örökkévalóságnak

ahogy a szemem rád nyitottam

ahogy a szemed már lecsuktam

ahogy a léptem féltve lested

ahogy a lépted is követtem

ahogy a gyermek bennem felnőtt

ahogy az együtt mindent átszőtt

ahogy legyőzted mindig a hiányt

úgy halványult mára az irány

úgy fokadt meg a semmi ága

úgy döbbentett rá mindhiába

de úgy ölelem a régi képed

hogy az már szinte élővé tesz

anyám

2017.03.14.-2017.04.05.

Zsefy Zsanett

Illusztráció: saját - dermatográf rajz