a szemcseppes üveg már megint úgy repült be a

szobába mint a bomba

szinte szétroncsolta a szívében az ereket

alig hallható szuszogás követte

majd csend

megkönnyebbülhetett volna

de helyette a lelkiismeretfurdalás fészkelte be magát

valamit nem jól csinált már megint vagy kihagyta

a sötétben a nyitott szobaajtóban

álldogált az anyja

fel kellene kelned

gondolhatta

fel kellene kelnem

gondolta

csak egy-egy csepp

ám a sokadik ilyen éjszaka után

inkább a jól ismert csoszogását

a fészkelődés zajait az ágyon a

megnyugtató hangokat várta

ahogy alszik és elfelejti a műtéteket

a sugárkezeléseket

talán apja halálát is

de kérdezni már nem volt ereje

pedig szerette

2019.05.13.-2019.05.20.-2020.02.04.-2020.10.06.

Bara Anna