Elköltözött. De az arca ott maradt.

Szürkén, két dimenzióban,

a nyári zápor sötét foltjaként

az épület falán.

Még elevenként kiharapta

a fák lombjait a parkból,

hogy messzebb lásson;

naponta virágot fűzött az ereibe,

mert elhitte, jobb lehet,

és szivárványba csomagolta

a hétköznapokat,

miközben beégette retinájába

azt a pár évet. Ínségesebb időkre.

Most kinyújtott karral, arctalan tapogat,

hogy megtalálja, hol ért véget.

(Valamikor azt hitte mindent elér.)

Szívéből azóta a virágok helyén

betonacélerdő eredt az égnek,

és a bontásra érett paneltestek

plakátruhájáról

lehámlottak a színek.

Csak egy maradt érintetlen. A szürke.

Majd megszokja.

2017.02.22.

Zsefy Zsanett

*

Zeneajánlóm:

Au Revoir * Alain Morisod

https://youtu.be/HUg8RDGJHf0?list=PLoQdBXU_xnb3y8lEY2faI0D4D_NBDGPIy