egyedül üldögélt

a fáradt délutáni fényben

este szikkadt kezére

holdsugarak húztak

újabb ráncokat

kendője alatt búzamezők

deres kalászai bújtak

ölében marokszedő-karjai

kiszáradt gallyak

ritkán szólt s ha mondta

'nemsoká meghalok'

szemébe hiába néztem

nem volt ott sem ma

se holnap

s a tegnapok

ördögszekér hátán

elmenekültek

titkolva fájdalmat

meggörbült időt

csak üldögélt

hallgatag

gyengén

összemenve

és a négy évem mellette

óriásnak tűnt

míg egy éjjel

kinyílt minden ablak

s a tükrökre fekete

terítők kerültek

2020.04.23.-2020.04.28.

Bara Anna

*

(Öregmama emlékére)