lesújtó, avagy a költő tragédiája


szavak röpülnek csillagok

papír egemen szárnyalok

dohány füstje ha képzelem

szivárvány ívvé is lehet

mondatszalaggá versekké

széttöredezve is teljessé


rámozdul néhány agy s lelő

előtted százé volt menőbb


kortársa vagyok olvasom

szétszaladt forma s tartalom

ez a jövő és nem a rend

abban nem látszik az új trend

kiáll és kiált úgy löki

aki nem érti fellöki


összeköt szétszed privát nyal

titkokat megoszt kitárgyal


dagad a mellkas már nem gond

trágárkodni hogy legyen jobb

a sikamlós téma anyatej

ki elpirul neki nem jó fej

a klasszikusok tananyag

fikázza attól nő az agy


újat akar full egyedit

de beáll a sorba 'mi benyeli


2018.03.10.

Zsefy Zsanett