ahogy a kis fekete nyelű kés

körbejárta és felcikkezte a gyümölcsöt

olyan érzése volt hogy már

nincs egyedül a szobában

mintha apja anyja sőt a fiai is

ott lennének körülötte

a barack narancsos színe

mellékes lett

annak a fehér húsú magház körül

bordó csipkésnek az illatát és ízét

nem is az orrában szájában érezte

hanem a szívében

édes-savanykás kissé kesernyés

a hétvégi kertben apja - ahogy szokta -

hajnalban locsolt és

simsonjával egy óra múlva

már ment is haza

hadd pihenjenek a gyerekek

de a teraszon hagyott egy üzenetet

"megetettem mindent

holnap reggel adjatok a csirkéknek

én csak késő délután jövök

egyetek sok barackot

mert úgy hull már mint az eső"

a barackok azóta szétgurultak

de a cetlit a fehér húsú ízével illatával

mint utolsó falatot a teljességből

azóta is őrzi

2019.08.26-28.

Bara Anna

*

MaradanDOKK-os versem.