Míg láncra ver a szél pár hűs pillanatot,

éjszakát váltanak a vézna hajnalok.

Nappalok lüktetnek, red bull a Nap szíve,

fényerek utaznak a néma légsínen.

Kockakövek rejtik az évszázadokat,

betonpillérekről a jelen épp tolat.

Már vágányok közét a gaz is felverte,

semmi kapujához sín miért vezetne?

Zárva a kapu, rajta rézből a kilincs,

lehet, ha te nyitod, már csuklódon bilincs.

Majd márvány lepedő fed, vagy csupán rögök,

de addig kezedet add, ne a könyököd!

2013.04.20.

ZsefyZsanett