(Férjem emlékére.)

Azt hittem, hogy élek, de csak a Nap lángol.

Néha megidézlek. Mért vagy olyan távol?

Kávézacc a reggel. Jósolok belőle.

Ha az ördög meglel menekülök tőle.

A nappalok erdő, én meg kicsi hangya.

Elnyel majd a fertő, ha az Isten  hagyja.

Minden óra sebhely. Nincs rá ír csak szike.

Szívem így lett kegyhely, a poklok egyike.

Emlékül elteszlek. Nem vagy mégis érzem,

bármiből elveszlek itt maradsz a térben.

2023.04.13.

Bara Anna