közel s távol az idő kerekében

az ég tüzel a láz a földre nő

a felhők - akár elhajított kő -

a föld fejére hullnak s mint nyilak

átdöfik hiába maszk sisak

az ember ül falak közt egymaga

bent és kint tömény halál szaga

nem szól mobil nem mozdul a kilincs

magány lesz a lelkeken bilincs

startra készen a halál dőzsöl itt

az angyal-kürtök hangja már avitt

s az ember lassan elveszti hitét

isten tudja mekkora a tét

az ember ül s a kilincsre mered

csak múltja van jövőn nem képzeleg

időszikrákként pergő életek

vihart kavarva sebet ejtenek

hol föld az éggel titkon paroláz

kereszt nő lassan minden ház falán

a szemek helyén fekete lyukak

s napküllők közt csak elgörbült utak


2021.03.27.-2021.04.12.-05.03.

Bara Anna

Egy Olvasóm véleménye:

"Ezt gimnáziumi kötelezőnek tenném! Gratulálok!"

www.poet.hu/vers/316065