amíg az őszi égen csillagokból

mazsoláztak a felhők,

mellénk kuporodott az este.

végigcirógatta tincseinket,

s a fák vérző levelein hintázó

széllel kisebb vitába szállt.

a sötétség ura hatalmas hátizsákjában,

mint túlélő csomagot mindenhová

magával cipelte a múltat. de a

szikár szél vállán nem fért el

sok emlék. így nem csoda, hogy

rég elhagyta a pillanatot, amikor

ugyanígy itt ültünk, rabul ejtve a

csorgó holdezüstöt. míg a

rovarneszektől riadtan összebújva

nevettük ki egymás félelmeit, a

hűvös szél jó ok volt a közeledésre.

manapság vastag felsőben ülünk

egymás mellett. de játszunk és

eljátsszuk, hogy még így is fázunk,

és egy hatalmas pulcsit kötünk,

s ha kész lesz ketten bújunk bele,

hogy megnevettessük a halált.

2019.02.08.

Bara Anna (Zsefy Zsanett)

*

szerk.-ve:

amíg az őszi égen csillagokból mazsoláztak a felhők,

mellénk kuporodott az este. végigcirógatta tincseinket,

s a fák vérző levelein hintázó széllel kisebb vitába szállt.

a sötétség ura hatalmas hátizsákjában, mint túlélő csomagot

mindenhová magával cipelte a múltat. de a szikár szél vállán

nem fért el sok emlék. így nem csoda, hogy rég elhagyta a

pillanatot, amikor ugyanígy itt ültünk, rabul ejtve a csorgó

holdezüstöt. míg a rovarneszektől riadtan összebújva nevettük

ki egymás félelmeit, a hűvös szél jó ok volt a közeledésre.

manapság vastag felsőben ülünk egymás mellett.

de játszunk és eljátsszuk, hogy még így is fázunk,

és egy hatalmas pulcsit kötünk, s ha kész lesz

ketten bújunk bele, hogy megnevettessük a halált.