amíg októbert skiccel a természet keze fakuló

aranyára okkert maszatol a Nap ritkán ível már

felettünk prizmacseppeken szivárványkalap

lomhán fordul tűzgömb-fáklyánk hát búcsút

intenek nálunk karcsúsodó fénygyerekek

hol színek tobzódtak avarágyon az orgiából

decemberre a mámor üres fészke marad

a fecskék után délre vágynak az álmok is

mediterrán izzásba takaróznának a beton falak

sötétből sötétedésbe borzongat a csend

s mire december telet szitál e rezignált világra

nem marad más mint túlélni megint

2011.10.02. -2017.11.21.

Zsefy Zsanett

*

(A lélekmentő c. versem átirata.)

*

Fotó: Bakk Zoltán