az artériában úgy akadt el mint

zajló folyón a ringatás ahol a

jégtáblákon vidáman csúszkáló sugarak

elmerülve majd felbukkanva részvétlen

incselkednek egymással és a világgal

mintha kerámiakéssel szelték volna ketté

darabjaira hullt a pillanat

előbb még úszott és szárnyalt

és földet ért bárhol

most el sem jut hozzá hogy

szárny-szegetten fekszik a földön

vagy talán lebeg afelett

az emlékei szétrebbentek

fekete űrt hagyva maguk után

a képzelete sem lapozhatta fel a tegnapokat

mikor már a ma sem létezett

abban a pillanatban nem volt félelem

nem volt fájdalom

abban a pillanatban amikor még létezett

hirtelen halálra vágyott

sosem tudjuk meg hogy így kívánta-e

2020.03.07.-10.

Bara Anna