anyám kis tulipános dobozából elillantak az évek.

kiszáradt tetején repedések szívták helyükbe a jelent.

a lélegzetfoltokban olykor még kiérzem anyám illatát,

s mintha a nevetése is ott szökne ki néha hozzám. de mindig

visszasimul a megkopott fadoboz rejtekébe, ahol korán-halt

igazfalvi nagyanyám képmását őrizgettem. de már

körvonalát sem érinthetem. az az egy homályos fotó sincs meg

róla. így nehéz lenne az örök-ismeretlent színekkel kitöltenem.

csak a mozdulatlanságát tudnám barnába öltöztetni.

míg anyám emlékeit felidézem egyre elmosódottabbak lesznek a

másolatok. egyetlen copy maradt meg nagyanyámról élesen:

amit a hiánya anyámra ráhagyott.

2020.02.03.-2020.02.09.

Bara Anna