.......miközben (bennem) megmagyarázhatatlan okból ellentétes érzelmeket vált ki talán azért olyan szép és izgalmas számomra. Kellemeseket: összefonódik benne a szeretet, a hűség, a tisztaság; s ugyanakkor a tehetetlenség, és a fájdalom. Ettől a kettősségtől még gyönyörűbb. A fehér szirmok a tisztaság, a pozitív érzések hordozói, míg a termése, a fekete bogyók a fájdalom, a halál szimbólumai.
A bodzavirág azt az asszonyt (?) juttatja eszembe, aki az esküvője napján veszítette el - talán balesetben - a vőlegényét, s belebolondult. Haláláig fehér ruhában rótta a város utcáit. Sokan kinevették, sok gyerek félt tőle, és nem sokan tudták az igazságot. De annál többen és többfélét suttogtak róla.
Én, ha találkoztam vele - még gyerekként - mindig sajnálattal vegyes félelemmel gondoltam bele, mi lenne, ha velem is ez történne?