(javított)

bodzalány fején fehér párta,

szél szaggatta seb a homlokán,

kifordult gyökérrel sorvad s látja

holdsugár lopózik szántás fogsorán.

'bodzalány vagyok és lehet másnak

virágaimra fájhatott feje.

nem értették, hogy mennyi mással

van a lelkem csordultig tele.'

a bodzalány, ha az utcát járja

sziromfátylán megül a kéj szaga,

csak párját várja egyre-másra,

de már fehér hajába múlt az éjszaka.

2020.05.11.

Bara Anna

*

A címről és a hasonlatról: Miért bodzalány?

Mert olyan csodálatos ez a szó, hogy: "bodzalány"

.......miközben (bennem) megmagyarázhatatlan okból ellentétes érzelmeket vált ki talán azért olyan szép és izgalmas számomra. Kellemeseket: összefonódik benne a szeretet, a hűség, a tisztaság; s ugyanakkor a tehetetlenség, és a fájdalom. Ettől a kettősségtől még gyönyörűbb. A fehér szirmok a tisztaság, a pozitív érzések hordozói, míg a termése, a fekete bogyók a fájdalom, a halál szimbólumai.

A bodzavirág azt az asszonyt (?) juttatja eszembe, aki az esküvője napján veszítette el - talán balesetben - a vőlegényét, s belebolondult. Haláláig fehér ruhában rótta a város utcáit. Sokan kinevették, sok gyerek félt tőle, és nem sokan tudták az igazságot. De annál többen és többfélét suttogtak róla.

Én, ha találkoztam vele - még gyerekként - mindig sajnálattal vegyes félelemmel gondoltam bele, mi lenne, ha velem is ez történne?