a hajnal lustán sorra jár

utcát, lépcsők tört fokát.

letépi róluk az ében mázt,

hol isten festett égre gyászt.

a hangtalanul érkező

fénypászmák, mint a vércsecsőr',

kitépnek egy-egy falatnyit

az árnyakból, s hogy nappal nyit,

már felpörög a köd mögött

az alvó város és ráköszön,

s ő méltósággal ellebeg

míg félretol pár felleget

2020.02.03.-2020.07.04.

Bara Anna

*

Fotó: Erdei Ildi