Kiskapumban ácsorog az este,

némán kéri most is, eresszem be,

mért ne hagynám felverni a sátrát,

megleshessem csillagai táncát.

Fogy az idő, nem hagyhatom szökni,

azt a kicsit meg kell már becsülni,

nem engedem elillanni könnyen,

nehogy későn szakadjon a könnyem.

Addig jó, míg zárba a kulcs illik,

magam útját járhatom míg nyílik,

egy vendéget felednék ajtóba',

ki azért kopog, mert ütött az óra.

2011.09.14.-2016.03.20.

Zsefy Zsanett