meggyötört a világ szemed csillagfészek
csóvát húz az égen a felforrt indulat
őrizlek a mának tegnapból megtértet
a holnap se moshassa el a múltadat
kezemben tartalak legyél bár kifosztott
de könnyezni nem fogok nehogy megriadj
betöltöd a szívem mint tengert a fodrok
ha vihar tépázza csak te nyújthatsz vigaszt